Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

sal, hogy a meglévő Rubint gyógyszertárnak is csak évi 8 000 forint jövedelme van, amely egy család polgári színvonalon való megélésére éppen csak hogy elég. A gyógyszertár létesítésénél tehát elsődlegesen a gyógyszerész anyagi érdekei játszottak szerepet. A visszautasítás indoklása szép képet fest Salgótarján egészségügyi viszonyairól. Megállapítja, hogy igaz, hogy 10 875 lélek él Salgótarjánban, de „tekintve azok lakosságának szegénységét egyrészről és a műveltség majdnem legalsóbb fokán állóságát másrészről, úgy a községi, mint a pusztai, de magában Salgótarjánban is a legalsóbb néposztály orvosi segélyt és gyógyszert sem vesz igénybe". Az 1890-es években azonban Hankus Imrének mégis sikerült gyógyszertárat nyitni. Midőn a századfordulón a harmadik gyógyszertár megnyitásának engedélyét kérik, a képviselő-testület ezt a kérelmet ugyanazokkal az indokokkal utasítja vissza, mint a nyolcvanas években Hankus kérelmét, így a harmadik gyógyszertár megnyitása váratott magára. Salgótarján egészségügye mindvégig alacsony színvonalon mozgott. A 70-80-as években több ízben kellett elrendelni óvintézkedéseket a kolera-, himlőjárvány megakadályozására. Az újságok külön rovatban foglalkoztak a salgótarjáni egészségügy elmaradottságával. Hiába ostorozták azonban néha élesen azokat a „macedóniai" állapotokat, melyek a községben uralkodtak, változás nem történt. Minden egészséges ötlet, minden jó szándék, tett megvalósítását megakadályozta az uralkodó osztály, a város vezetőinek közönye, nemtörődömsége, osztályérdeke. A problémák ugyanis nem speciálisan orvosiak, hanem társadalmiak voltak, melyek megoldására az egészségügyi intézkedések, rendeletek, továbbá az egészségügy területén dolgozók hivatástudata kevésnek bizonyult.

79 KÖZOKTATÁSÜGY, MŰVELŐDÉSI VISZONYOK. A község közoktatásügye, de az egész magyar közoktatásügy fejlődésében a legdöntőbb s az egész korszakra kiható változást az 1868: XXXVIII. tc .életbelépése jelentette. A báró Eötvös József nevéhez fűződő népiskolai törvény forradalmi változást jelentett Salgótarjánban is, hol az egyetlen egyházi iskolába addig lényegében csak az járt, aki akart, és így a község lakosságának jó része teljes, vagy részleges analfabéta volt a kiegyezés előtt. A népiskolai törvény azzal, hogy kötelezővé tette az ingyenes népoktatást, arra kényszerítette a város vezetőit, hogy az iskolaüggyel behatóbban foglalkozzanak. Nem oldotta meg természetesen a törvény azoknak a kérdéseknek egész sorát, melyek az iskoláztatást továbbra is akadályozták, mint a szegénység, a gyermekmunka, az uralkodó osztályok műveltségi monopóliuma. Az 1868-as népiskolai törvény nem mondta ki az általános, kötelező állami népoktatást. A klérus ellenállása következtében e fontos kérdés, az iskolák államosítása komolyan még csak szóba sem jöhetett a kiegyezés utáni Magyarországon, így az iskolák irányítása továbbra is az egyház kezében maradt. Salgótarján iskolaügyének fejlődése szempontjából a törvény, hiányosságai ellenére is rendkívül nagy horderejűnek bizonyult. A községbe költöző vállalatok a törvény rendelkezéseinek megfelelően különösebb huzavona nélkül építették meg az iskoláikat. Ezek