Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

Az Erzsébet tér helyén a hetvenes években a kispiac állt, három kofasátorral, a Weiss-, a Kivovics- és Dankóné-féle sátrakkal. A legtömörebben a Főutcának a római katolikus templomtól a Zagyvái-rakodóig terjedő része volt beépítve. Az utca jobb oldalán, a régi parasztházak előkertjében épültek fel foghíjasán azok az emeletes kereskedőházak is, melyek közül nem egy majd egy évszázadig meghatározójává vált Salgótarján városképének. A Városház utcai oldallal szembenlévő rész valamivel szebben és egységesebben épült ki. A nyolcvanas években még csak az utca két oldala épült meg, a belső telkeken még csak elszórtan jelentkeztek épületek. A mai Arany János utcától az acélgyári vasútig üres terület volt, melyen csak a Nagy kocsma épülete állt. A kocsmával szemben, az út másik oldalán szilárd kőépületet és szekérállást építettek, 15-20 szekér elhelyezésére is alkalmas volt ez a kőfallal körülvett, zárható udvar. A nyolcvanas években Sleicher Emil pékmester vette meg, aki lakás és műhely céljaira alakította át. Az acélgyári iparvágánytól az első acélgyári lakásig, az acélgyári iskoláig, úgyszintén Somoskőújfalu felé már csak szántóföldek és üres rétek terültek el. Ezen a területen az első épületet, az evangélikus templomot 1880-ban kezdték építeni. A Főútból kiágazó Cigány, később Iskola utca és a Kis Tarján, későbbi Menház utca környéke gyorsan népesedett és vált Salgótarján legszegényebb lakosságának településévé. A Tarján patakon túl a nyolcvanas évekre kiépült a Meszesalja utca házsora és erősen fejlődött a Karancsalja utca, amely kezdetben csak a Bányász utcáig terjedt. A nyolcvanas években azonban a község mezőgazdasági lakossága tömegesen települt át ide. A mindennapi szóhasználatban úgy hívták ezt a részt, hogy „község", megkülönböztetve a belsőségen kiépült „Salgótarjántól". A vasút és a Tarján patak között csak egy ház volt az ún. Jungmann ház. A patakon csak gyaloghídon lehetett keresztülmenni, a kocsik a patakmederben keltek át. A Karancsalja utca és a bányatelep között ekkor még üres mező terült el. Járda a községben nem volt, az utak mentén árok szolgált a csapadék és a szennyvíz levezetésére, az .úttestről apró hidacskákon, vagy bukkanókon keresztül jártak be az udvarokba. A falusi viszonylatok mellett még elfogadható higiénia a lakosság növekedésével, összezsúfolódásával egyre romlott és súlyos veszélyeket rejtett magában.

72 A közvilágítást a kezdeti időkben hét petróleumlámpa szolgáltatta, melyek közül egy a Nagy kocsma előtt, egy a Bőhm kocsma előtt, egy a Főtéren, egy a kispiacnál, egy a posta előtt, egy a Pécskő patak gázlójánál, egy pedig a Tarján patak gázlójánál, a Jungmann háznál pislákolt. Az 1880-as évektől az első világháborúig a további betelepülés következtében meggyorsult a község építkezése is. Ezidő alatt már egy-két középületet is építettek, melyek azonban stílus nélküli, a községképet nem emelő épületek voltak. 1878-ban építették a városháza épületét klasszicizáló stílusban. Az egyemeletes épületet a régi temető helyén emelték. Tanácstermében Ferenc József király hatalmas képét helyezték el. Emellé kerültek az idők folyamán a község főjegyzőjének, Papp Jánosnak, Kovács János bírónak, Weissen-