Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

ben lerakták. A szén komoly mozgatóerőnek bizonyult, másfél év alatt Nógrád megye keleti részén megjelent a civilizációt jelentő vaspálya. A Társaság panamái, sikkasztásai azonban a vasútépítés ügyét még a befejezés előtt csődbe juttatták. Két évig kellett várni, míg sikerült az uralkodó támogatásával a Társaságnak 7 200 000 forint kölcsönt szerezni, melynek segítségével a vasútépítés munkáit 1867-ben be lehetett fejezni. A csődbe jutott Társaság a vasutat 1868. március 20-án a m. kir. Pénzügyminisztériumnak adta el és ezzel a Salgótarjánba vezető vasút lett a Magyar Államvasutak első vonala. A régi Társaság ezzel fel is oszlott és helyette 3 millió forint alaptőkével megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. A vasút első szakaszát 1867. május 19-én adták át a forgalomnak és ezzel az üzemelés megkezdődött. A vasút végállomása a salgótarjáni József-rakodó volt. A vasút nemcsak a szénszállítás problémáit oldotta meg, hanem bekapcsolta Nógrád megye keleti területeit az országos vérkeringésbe s közvetlen kapcsolatot teremtett az induló új ipari település, Salgótarján és a főváros, Budapest között. A salgótarjáni vonal, melyet a következő években tovább építettek, a MÁV legkifizetődőbb vállalkozásává vált. Már 1867-ben, a megnyitás évében 57 ezer, 1868-ban 104 ezer, 1869-ben pedig 153 ezer személy utazott a Budapest-Salgótarján vonalon. Még jelentősebb volt a teherforgalom. 1867-ben 2 millió vám-mázsa árut szállítottak, melyből 737 ezer vám-mázsa volt a szén. 1869-ben 8 millió 200 ezer vám-mázsát, ebből 4 millió 800 ezer vám-mázsa volt a szén. Az ország szénterületei közül hosszú ideig egyedül a salgótarjáni szénmedencének volt az ország fővárosával közvetlen vasúti kapcsolata. Jelentősen hozzájárult ez ahhoz, hogy 1868-ban már a salgótarjáni szénmedence adta az ország széntermelésének 24%-át, mely arány a hetvenes években 40%-ra emelkedett. A vasút a Tarján patak völgyében húzódott. A vasút mellett kiépültek az első épületek is. Az állomás a mai Salgótarján Külső állomás helyén épült két állandó épületből és két raktárból állt. Az állomásépület helyének megválasztása bizonyítja, hogy a község érdekei mennyire nem játszottak szerepet a vasútépítés során. A falutól több kilométerre volt az állomás, de ugyanakkor közel volt a baglyasaljai, pálfalvai és a salgótarjáni Emma- és Jakab-tárók bányáihoz. A vonatok évtizedeken keresztül megállás nékül robogtak át a falun.

41 ^A kiegyezést követő évek ipari fellendülése időszakára esett a salgótarjáni kőszénbányászat nagymérvű kibontakoztatása mellett a vasgyártás alapjainak lerakásaid. 1867-ben gróf Andrássy Manó vezetésével - aki erősen érdekelve volt a gömöri vasbányáknál -, Szontágh Pál, Schmidt Ottó, Latinak Miklós kohótulajdonosok és pesti vaskereskedők egy millió forint részvénytőkével megalapították a Salgótarjáni Vasfinomító Rt-t. A vasgyárosok és a részvénytársaság szerződést kötöttek 25 ezer bécsi mázsa vasnak !5TorTntos egységáron történő szállítására. A vasgyár helyének kijelölésekor a vasút kiépítése és a gazdag szénmezők Salgótarjánnak biztosították az elsőséget. A Társulat Szilárdy Erzsébettől még az alapítási évben megvásárolta a Salgó patak mentén elterülő gyártelep területét és a kiterjedt szénmezőket Salgópuszta, Eresztvény,