Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

dított útnak a partizántáborba, s vállalta, hogy kinyomtatja a nógrádi partizánok által készített röpcédulát. A partizánok röpcédula]a rámutatott a magyar és szlovák munkások öszszefogásának szükségességére, a német megszállók és cinkosaik elleni harc fontosságára. Hirdette, hogy a „fasiszta német hadsereg veresége küszöbön áll. A német hadvezetőség a magyar hazaárulók támogatásával az ország minden anyagi és emberi erőforrását fel akarja áldozni, hogy mentse a veszett fejsze nyelét. Ki akarják fosztani a falvakat, ágyú/tölteléknek akarják elhajtani a férfiakat. Ne adjatok élelmet a német rablóknak és magyar cselédeiknek!! Legények! Férfiak! Ne tegyetek eleget a behívási parancsnak! Vegyétek be magatokat az erdőbe, csatlakozzatok a nógrádi partizáncsoporthoz! Ne a németek mellett, hanem ellenük harcoljatok! Várnak benneteket az erdők! Harcra! Halál a német megszállókra és magyar cinkosaikra!"

81 A partizánok, az agitátorok, a felderítők rövid időn belül több mint háromezer röpcédulát hordtak szét a környékbeli falvakba és tanyákra, s a röpcédulák hamarosan bejárták az egész Karancs völgyét, az emberek szinte kézről kézre adták azokat egymásnak. De a lakosság felvilágosításában a partizánokon kívül mások is, többek között a csákányházi bányászok egy csoportja — Krupa János, Kopkó István, Pócos Ernő és Pál István is szerepet vállaltak. Közös barakkban laktak, rendszeresen hallgatták a moszkvai és a besztercebányai rádiót. A legfrissebb híreket terjesztették a bányamunkások között. Munkástársaik nagy érdeklődéssel hallgatták őket, mert állandóan friss híreket közöltek velük, s azok teljesen a befolyásuk alá kerültek. Szabotálták a munkát, gátolták a termelést és pártját fogták a szökevényeknek. A partizánok röplappal fordultak a csendőrökhöz és a katonákhoz is, melyben arra szólították fel őket, hogy ne hajtsák a magyar ifjúság tízezreit a vágóhídra. Ne teljesítsék a hazaáruló Szálasinak és cinkosainak a leventékkel kapcsolatos parancsát. Sajnos, e felhívás nem sok eredménnyel járt. Salgótarjánban a csendőriskclából a takarítónő szolgáltatott rendszeresen adatokat a partizánoknak a fegyverek tárolásáról, a létszámról, a napirendről, az őrségről stb. Ragyolcról ifj. Bandur Gyula vitte a harcálláspontra, a fülek—salgótarjáni műútról szóló jelentéseket, melyeket egy parasztlány készített. A jelentések mindenre kiterjedtek és olyan alaposak voltak, mintha valóban szakképzett felderítő állította volna össze azokat. „Az éjszaka folyamán — hangzott az egyik jelentésben — nem történt semmi jelenteni való. Reggel 8 órakor érkezett Ragyolcra 36 német trénből álló élelmezési oszlop, amin hús és bor volt megfigyelhető, majd utána érkezett még 9 trón és ezeket azonnal beszállásolták, majd később 3/4 10 órakor a csornai hegyről Béna irányából 15 orosz foglyot hoztak be a németek Ragyolcra. Fél Hl órakor egy lovas és egy kerékpáros haladt Ragyolcon keresztúr Fülek felé."

82 Egy másik jelentés szerint a németeknek beraktározott lőszerük van Somos és Sátoros között a kis malomban, a csendőrlaktanya mellett és a Groszmann-féle házban. Tizenegy órakor egy motorkerékpáros hírvivő haladt keresztül Ragyolcon Salgótarján irányából, majd