Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

A ragyolciak először azt tervezték, hogy a jegyzői irodából megszerzik azt a 25 db puskát, mellyel az idősebb leventék jártak partizánokat keresni. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a jegyzői irodát megszállták a németek. Ezért őrizetlenül hagyott katonai autóról szerzett György Béla, Bandur Árpád, Nóvák Béla és Pavcsó Gusztáv pisztolyt és géppisztolyt. A partizánok a Monosza hegységben készítettek bunkereket, ahová a behívóparancs elől újabb bányászcsoport is érkezett, akik közül György Lajos, Janák József és Benyus János is csatlakozott hozzájuk. A csoportvezetőség felvette a kapcsolatot a környékbeli tanyák népével, akiktől elsősorban élelmet kaptak. Abroncsos-pusztán Fali esek György, Krupa János, Krupa György, Csőre-pusztán Zdurni Márton, Lipták József volt az, aki minden támogatást megadott a partizánoknak. Krupa János korábban Szlovákiában a Krnáos-féle partizánegység tagja volt. A csoportjukat azonban szétverték és lehúzódtak a monoszi hegyekbe. Krupa János Abroncsos-pusztán lakott és hazaérve azonnal csatlakozott a magyar partizánokhoz.

66 Néhány nap múlva idegen férfi jelent meg a bunkereknél, és arról tájékoztatta a csoportot, hogy az egyik közeli tanyán 25 német egyenruhába öltöztetett, felfegyverzett szovjet állampolgár van, akik hadifogságba estek, de a németektől megszöktek. A tanyán azonban már feltűnővé vált tartózkodásuk, szeretnének a partizánok közé kerülni. Bandur Gyula gyors intézkedése után még az éjjel fogadták valamennyiüket. így nőtt és erősödőt állandóan a partizáncsoport.

67 Á partizáncsoport felderítők útján tudomást szerzett arról, hogy Losonc felől Salgótarjánba érkezik egy német katonai szerelvény. Ezt a csoport a sínpár megrongálásával kisiklatta és a vonat a szakadékba zuhant. A megye területén működő partizáncsoportok egymástól elszigetelten tevékenykedtek. A technikai felszerelés hiánya, a rossz közlekedés és a partizánveszéiyre való tekintette] elrendelt szigorú igazoltatások miatt nem tudtak kapcsolatba lépni egymással. Nem volt kellő lehetőségük a helyzetelemzésre sem, és — a Görgey partizánzászlóalj kivételével — hiányzott köztük és a szovjet csapatok közötti szoros kapcsolat és együttműködés is. A megye paritzánjainak segítése, összefogása és a partizánharc kibontakoztatása céljából indult cl a salgótarjáni szénmedencébe Nógrádi Sándor és partizántörzse. A kijevi partizániskoláról a. törzs Nógrádi Sándor partizán alezredes vezetésével egy Douglas-típusú katonai repülőgéppel 1944. október 8-án indult el. A gép Zólyomtól északra a szlovák partizánok repülőterén ért földet.

68 Nógrádiék a repülőtérről a Voljanszkij százados parancsnoksága alatt álló szlovák partizándandárhoz mentek, hogy megbeszéljék az együttműködést. A szlovák partizánvezetők összekötőt jelöltek ki a magyar partizánokhoz. A magyar csoport ahhoz kért elsősorban támogatást, hogy a Kijevben meghatározott feladat értelmében a lehető leggyorsabban eljusson a salgótarjáni szénmedencébe.