Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

Voljanszkij törzse segítette át az arcvonalon Faraghó Gábort, Szentiványi Domokost és gróf Teleki Gézát — a magyar kormányzó küldöttségét — 1944. szeptember 27-én a Losonc melletti Ó-Gács falunál.

43 Így érkezhetett meg a Horthy által Moszkvába irányított küldöttség Kijeven keresztül a szovjet fővárosba előzetes fegyverszüneti tárgyalások folytatására. Munkások ós parasztok mellett a magyar katonaszökevények is egymás után álltak be a szlovák partizánok közé. A csendőrség nyomozó parancsnoksága is elismerte, hogy a csehszlovák partizánok között sok a magyar katonaszökevény. A csendőrségi jelentés rámutatott arra is, hogy „... 1944. szeptember 16-án Kalonda község határában ismeretlen erejű partizán csoport egy portyázó csendőrjárőrre géppisztolyból három sorozatot adott le, majd Szlovákia irányába menekült". 1944. szeptember 18-án Ipolyfödémes község határában az ottani közbiztonsági kirendeltség gépkocsijára a partizánok több géppisztoly lövést adtak le, aminek következtében a gépkocsi vezetője megsebesült. Az elmenekült partizánok után végzett terepátkutatás eredménytelen maradt. Időközben a csendőrség arról szerzett tudomást, hogy „Magyarországról Szlovákiába szökött egyénekből egy külön partizáncsoport felállítása van folyamatban, melynek feladata lesz a magyarországi támadás megindítása".

44 Ez a hír nemcsak a csendőrséget, hanem a vezérkart is erősen aggasztotta. Ügy értékelték a helyzetet, hogy különösen Salgótarjánban sok az olyan baloldali érzelmű ember, aki könnyen megnyerhető a partizánok számára. Ez esetben helyzetértékelésük valóban helytálló volt. A honvéd vezérkar, a csendőrség és az Államvédelmi Központ megtette az intézkedéseket. Felderítés alapján, a helyzet ismételt tanulmányozása után az Államvédelmi Központ azt jelentette, hogy Salgótarjánba partizánbetörés várható. „Az egyre fokozódó szlovákiai partizánveszéllyel kapcsolatban számítani lehet arra, hogy a partizánok a Magyarországba való betörést és a salgótarjáni medencébe való benyomulást megkísérlik abból a célból, hogy az ottani nagyszámú bányamunkást a maguk oldalára állítsák. Erre vonatkozóan az Államvédelmi Központnak adatok állanak rendelkezésére. Ennek megelőzésére feltétlenül szükséges, hogy a közbiztonsági szervek fokozottabb baloldali felderítést végezzenek, a határmenti csendőrőrsök és a Salgótarjáni Rendőrkapitányság pedig megfelelő erősítést kapjon."

45 A fentebbiek szellemében a Belügyminisztérium VII. osztálya a lehető leggyorsabban számba vette a partizánok ellen rendelkezésre álló erőket. Eszerint a határ biztosítására Galántáról 1 század újonc kiképző keretet 300 fővel, Salgótarjánból pedig a csendőrszázadot lehetett igénybe venni. Ezenkívül az őrsök legénységéből karhatalmi szakaszok voltak alakíthatók 25—25 fővel Érsekújváron, Léván, Balassagyarmaton, Salgótarjánban és Rozsnyón. A területi őrsöket 2—2 nem tényleges állományú személlyel erősítették meg, olyan hivatásos felderítőkkel, akik kiképzést kaptak a partizánok elleni harc formáiról.

46 A hadsereg vezérkara is intézkedett, hogy ha a helyzet úgy kívánja, a katonai alakulatokat szintén be lehessen vetni. E célra elsősorban a salgótarjáni gyalogezredet helyezték készenlétbe.