Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

járásban gyakorta előfordult — a legtöbbször arra hivatkoztak, hogy „a felzaklatott kedélyek a közbiztonságot veszélyeztetik".

70 Az egyoldalú választási propaganda, valamint a katonaság, rendőrség és csendőrség által őrzött „rend" következtében az 1931. június 28-a és július 7-e közötti választás az ellenforradalmi rendszer embereit juttatta mandátumhoz. A munkásság képviselőinek jóformán semmilyen esélye sem volt parlamenti képviselői mandátum szerzésére; és arra sem, hogy a választások alkalmával adódó lehetőségeket valamilyen szervezett megmozdulásra használják ki. Az 1926-ban meglevő választókerületek számát úgy növelték, hogy a volt honti vármegyerészben a szobi választókerületet a vámosmikolaival egészítették ki. A revíziós választási propagandát szolgálta, hogy a szobi választókerület ipolyszalkai, a vámosmikolai pedig ipolysági néven szerepelt. (Mindkét település Csehszlovákiához tartozott.) A vármegye 1931—1932. évi országgyűlési képviselőinek a névsora bizozonyítja, hogy a mandátumok lényegében a kormánypárti képviselők között oszlottak meg. A balassagyarmati járás ismét S-citovszky Bélát, az Egységes Párt képviselőjét, az ipolyszalkai kerület pedig az ugyancsak egységes párti Karafiáth Jenőt választotta meg. A rétsági választókerület Keresztes-Fischer Ferencre, a salgótarjáni dr. Sztranyavszky Sándorra, a sziráki Kohuth Adorjánra, ugyancsak az Egységes Párt képviselőjére szavazott. Ezzel szemben az ipolysági választókerületben Tabódy Tibor az ún. Ernszt-párt jelöltje, míg a szécsényi választókerületben Orosdy Fülöpné legitimista politikus győzött.

80 A válság harmadik évében a nyomor és kilátástalanság tetőződött. A paraszt még adóssága kamatait sem tudta törleszteni. Az ipari munkás —• ha egyáltalán volt munkája — éhbérért dolgozott. Sok-sok diplomás állás nélkül nyomorgóit. És hiába volt a kormánynak parlamenti többsége ez sem menthette meg Bethlent a bukástól. Augusztusban Bethlen kénytelen volt távozni a kormány éléről. Helyére gróf Károlyi Gyula lépett, tarsolyában a takarékossági intézkedésekkel. Első intézkedései között szerepelt a közalkalmazottak, nyugdíjasok fizetésének redukálása. Ezt követték a munkásság és parasztság elleni fellépései. A nagybirtokot viszont védetté nyilvánította, hogy sem adósságért, sem köztartozásért elárverezni ne lehessen azt. Amikor Károlyi bejelentette intézkedéseit, Sztranyavszky tőle szokatlan lépésre határozta el magát. Nem vállalta a felelősséget a számára népszerűtlen és egyúttal kellemetlen intézkedések végrehajtásáért. Különösen azért, mert a takarékossági intézkedések a rendszer fontos bázisát, a közigazgatást is érintették. S abban bízva, hogy e politikát az uralkodó körök jelentős része sem helyesli, kilépett a kormánypártból és nógrádmarcali birtokára vonult vissza. De várta az alkalmas pillanatot, amikor ismét elérkezik számára a cselekvés órája. És az nemsokára el is érkezett. A Károlyi-kormány sem tudott megbirkózni a nehézségekkel és lemondott. A kormányzó Gömbös Gyulát, egykori „bajtársát", a fehérterror időszakának hírhedt alakját s a húszas évek fajvédő politikusát nevezte ki miniszterelnökké. Gömbös 1928 óta honvédelmi