Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

A fentiekből is látható, hogy a kormánynak — főleg a választások idején elhangzó — demagóg ígéreteiből úgyszólván semmi sem lett. A mezőgazdasággal foglalkozó különböző törvények, törvényerejű rendeletek végső soron mindig a nagybirtok védelmét szolgálták. Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején — amikor a totális fasizmus bevezetésére törekvő kormányzat bőségesen élt a demagógia eszközével — a kormány programjába vette a kisemberek földhöz juttatását. Mire azonban 1936-ban „a telepítésről és más földbirtok politikai intézkedésekről" a törvény elkészült — ez már egyértelműen a kc« zépbirtokosok és gazdagparasztok megerősítését irányozta elő. De a végrehajtási utasításából, amely 1937. augusztus 1-én lépett életbe, világosan kitűnik a nagybirtok érdekeinek messzemenő figyelembe vétele, az ingatlanok kisemberek által történő megszerzésének adminisztratív megnehezítése és meggátolása. A földrendezés ügye ily módon ismét a hagyományoknak megfelelő „elintézést nyert".

67 A nagybirtokos osztály megyei képviselőinek politikai hegemóniája sem csorbult meg. A különböző hatalmi és közigazgatási kulcspozíciók zöme továbbra is a kezükben maradt. Az 1931-es választásokon a megye 7 országgyűlési képviselőjéből 4, az 1935. évi 7-bŐl 5 volt nagy-, illetve középbirtokos. A vármegye 287 törvényhatósági bizottsági tagjából 45 volt a nagy- és középbirtokos, illetve nagybérlő. Az 1933—1935. évekre megválasztott vármegyei központi választmány 32 tagjából 13, az 1935. évi törvényhatósági „kisgyűlés" 24 rendes tagjából pedig 10 volt a 100 holdon felüli földbirtokos. A vármegye politikai életében jelentős tényezőként szereplő Közigazgatási Bizottság 70%-a 1929-ben szintén nagy- és középbirtokosokból állt.

68 A nagybirtokosok a húszas évekhez hasonló aktív tevékenységet folytattak, a városi és községi képviselő testületekben, továbbá a társadalmi egyesületekben és pártokban is. A BETHLENI KORMÁNYPOLITIKA MEGYEI BÁZISÁNAK MEGSZILÁRDÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ ERŐFESZÍTÉSEK KUDARCA ÉS A SZÉLSŐJOBBOLDALI IRÁNYZATOK MEGERŐSÖDÉSE Az 1929-ben kezdődő és a politikai életet is messzemenően befolyásoló gazdasági világválság kormányzati válságot idézett elő. A szilárdnak vélt Bethlenkabinet pillérein egyre nagyobb repedések támadtak, s a kormányzat jobboldali ellenzéke csak az alkalomra várt, hogy a kormány kerekét még inkább jobbra fordíthassa. A Bethlen-kormány politikájában és a gazdaság irányításában egyaránt az ország életében közismert finánctőkés-arisztokrata csoportra, illetve ennek kiszolgálóira támaszkodott. Nógrád megyében dr. Sztranyavszky Sándor, Pályi Pál, majd annak utóda dr. Soldos Béla — mint megyei főispánok — lelkes támogatói, megvalósítói voltak a Bethlen által kidolgozott politikának. Programbeszédeikben hitet tettek Bethlen István mellett. A régi vármegye tisztikarában már kipróbált vár-