Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

nyászcsalád megélhetési költségeiről. Eszerint — ha a család ruházkodási igégényeit és egyéb szükségleteit is figyelembe vesszük — 1930-ban egy öttagú bányászcsaládnak a heti 19,20 pengős keresetből kellett megélni, akkor amikor a család létfenntartási költségszintje 38,58 pengő volt. Ilyen körülmények között nem csoda, ha az éhhaláltól fenyegetett munkások hozzátartozói ellepték a bányák meddőhányóit. Szinte reggeltől estig a szenet válogatták, hogy betevő falatjukat biztosíthassák. Sztranyavszky Sándor dr. belügyi államtitkár, a salgótarjáni kerület képviselője beszámolójában kénytelen voh elismerni: „Itt eredményekre rámutatni ma nehezebb, mikor mindenkit jobban nyom, mint a múltban, a megélhetés gondja."

14 A súlyos helyzet sürgős cselekvésre késztette a KMP Kerületi Bizottságát. A kommunistákra és baloldali érzelmű munkásokra támaszkodva akciót készített elő. 1930. március 18-án határozatot hozott arról, hogy április 12-én a bányászok részvételével és más ipari munkások bevonásával tömegfelvonulást kell szervezni. A tüntetés előkészítésébe bevonták a szakszervezeti aktívákat, baloldali szociáldemokratákat is. Az előkészítő bizottság szervező munkája — amelyben több más kommunista mellett Petrics János, Benkő Antal, Miklós Gáspár, Kakuk József, Eppich Albert vettek részt — találkozott az éhező munkások akaratával. Április 12-én a kora reggeli órákban a munkanélküliek tömege indult meg a közeli falvakból Salgótarján felé. Az utakat csendőrkordonok zárták le, de ezeket a vidéki munkások áttörték és csatlakoztak a salgótarjáni munkásokhoz. A salgótarjáni rendőrség és csendőrség tehetetlennek bizonyult a felvonuló tömeggel szemben. A piac felől érkezőkhöz újabb 2500 főnyi tüntető csoport csatlakozott a Karancs utcából, magával sodorva a csendőröket is. Kilenc óra felé mintegy 6000 főnyi tömeg gyűlt össze a mozi előtt. A tüntetők „Munkát, kenyeret, a munkanélkülieknek munkanélküli segélyt!" követeltek.

15 Az időközben megerősített karhatalom a tüntető tömeget a városháza előtt megállásra kényszerítette. Erre a munkások küldöttséget választottak, hogy az a követeléseket a polgármesterrel közölje. A küldöttség megválasztása után — amelynek tagjai Eppich Albert, Kakuk József, Kristóf József, Szőllősi János és Sulyok Sándor lettek — a karhatalom vezetője távozásra szólította fel a tömeget. A munkások azonban nem mozdultak. Farkasszemet néztek a szuronyokkal, és azt válaszolták a karhatalom vezetőjének, hogy „Ha a küldöttség a polgármestertől eredménnyel tér vissza, akkor elmegyünk, de addig nem."

lfi A rendőrség erejéből csak arra tellett, hogy 12 „nagyon veszélyesnek" tartott személyt „kiemelt" a tömegből, és bekísérte őket a rendőrség épületébe. A polgármester közölte a küldöttséggel, hogy mintegy 700 munkanélküli munkát kap a Tarján-patak szabályozásánál, és azok a családok, ahol két gyermeknél több van, havonta minden gyermek után 5 kg kenyérlisztet, 1 kg cukrot és 25 dkg margarint kapnak. A küldöttség tagjai ezután visszatértek társaikhoz és beszámoltak a polgármesterrel folytatott tárgyalás eredményeiről, de a tömeg még mindig nem