Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

rista álláspontot foglaltak el, elvben egyetértettek a kommunistákkal való együttműködésben Peyer ellen, a gyakorlatban azonban ők is a kormánnyal paktáltak — M. P.] frakcióhoz csatlakoztak, s most találták a legalkalmasabb pillanatot arra, hogy a sztrájkkal eredményeket elérve, a többi munkásszervezetet is magukhoz vonzák ... egyedüli helyes álláspont jelenleg az, hogy a munkások részére semmiféle engedély ne adassék, mert ha az megtörténne úgy azt kizárólagosan a legszélsőségesebb vezetők eredményeként tüntetnék fel, akik a sztrájkot is csinálták s előállna az az eset, hogy az egész szénmedencét bolsevizálná."

231 A salgótarjáni kommunisták szerepét és jelentőségét a burzsoá lapok sem becsülték le. A kifejezetten konzervatív, legitimista beállítottságú Magyarság c. politikai lap 1929. november 6-i számában a következőket olvashatjuk: ,,A magyarországi vidéki kommunista szervezetek közül legfontosabb szerepe a salgótarjáninak van. Ebben a határmenti városban és környékén elég sok bolseviki van. Mint a vasárnapi számunkban jelentettük ezen a környéken most is van sztrájk, ami a kommunista izgatásra vezethető vissza. A salgótarjáni kommunisták látják el a futárszolgálatot. Vasárnaponként turista öltözetben lepik el a határmenti hegyeket, átmennek a cseh területre és visszajövet hátizsákjukban csempészik be a kommunista röplapokat és folyóiratokat."

232 A sikertelen bányászkongresszus után elfogató parancsot adtak ki azok ellen, akik megszervezték a salgótarjáni szénmedencében az általános sztrájkot. A sztrájkmozgalom szervezői Budapestről már haza sem térhettek, bujdosniuk kellett, mert kereste őket a rendőrség. Pothornik József fejére vérdíjat tűztek ki. A szervezők családtagjait kilakoltatták. Munkahelyükről még azokat is elbocsátották, akik lakást vagy támogatást mertek adni a sztrájk vezetőinek. Á kommunistáknak és más baloldali vezetőknek egy időre vissza kellett vonulniuk. A visszavonulás azonban új harcok kezdetét jelentette. A sztrájk után a párt kerületi bizottsága értékelte a novemberi sztrájlkharcok tapasztalatait, és a követendő utat a KMP 1925-ös I. kongresszusa határozata alapján — figyelmen kívül hagyva azonban a Komitern VI. kongreszusa határozatait — a proletárdiktatúráért folytatott harc közvetlen megvalósításának elősegítésében jelölte meg.

233