Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

később visszaléptek. A salgótarjáni bányamunkásság azonban ennek ellenére sem hátrált meg. Az 1928 augusztusában a dr. Sztranyavszky Sándornál járt asszony küldöttség dolgavégezetlenül tért vissza. Az államtitkár „vigasztalásul" azt hangoztatta a küldöttség előtt, hogy az ország talpraállása érdekében mindenkinek áldozatot kell hoznia és végül is csak segélyt ígért a nagycsaládosoknak. Róth Flóris bányaigazgató, amikor őt is felkeresték, hogy segítsen rajtuk, mindössze 5 pengő előleget folyósított nekik a bányászok helyzetének javítására. A küldöttségjáráshoz hasonlóan eredménytelennek bizonyultak az igazgatósághoz benyújtott írásos kérelmek, folyamodványok is. Miután a bányászok problémáikra, gondjaikra sem választ, sem orvoslást nem kaptak, november 19- én számos aknánál a munkabeszüntetés mellett döntöttek. November 21-én a szénmedence mintegy 5000 bányásza sztrájkot kezdett. A bányászok a bérek 20%-os emelését, a szénjárandóság növelését, évi 8 nap fizetett szabadság biztosítását, a nem kolonizált munkásság lakbérpótlékának felemelését követelték.

221 A salgótarjáni bányászok példáját követték a pécsiek is, november 21-én ők is sztrájkba léptek. A nagy erejű sztrájk megdöbbentette a szakszervezet országos központját, s a munkások tudta nélkül tárgyalásokat kezdeményezett a pénzügyminisztérium vezetőivel. E tárgyalásokon meg is állapodtak abban, hogy fizetésemelést adni nem tudnak, de ahelyett egyszeri segélyt folyósítanak. A havi kereset 20— 25%-át kitevő segélyösszegek mellett a salgótarjáni vállalat a korábban megszüntetett üdülési szabadságot visszaállította, a falvakban lakó dolgozók lakbérpótlékát 10%-kal felemelte. A szakszervezet központjának aktív közreműködésével sikerült a sztrájkot leszerelni, azonban Baglyasalján, Lapujtőn, Karancsalján a bányászok még egy-két nappal a többiek munkába állása után is tovább sztrájkoltak.

222 1929 tavaszán a baglya.saljai bányászok ismét sztrájkba léptek, mert az igazgatóság sok munkást, köztük több ismert kommunistát elbocsátott. A sztrájk eredményeképpen a bányavállalat az elbocsátott munkások egy részét visszavette. A kommunisták által eredetileg március hónapra tervezett országos bérmozgalom indítása nem valósulhatott meg a nagy arányú elbocsátások, a pártszervezetekben történt lebukások s a nem elég körültekintő felkészülés miatt. A mozgalom megindítását így őszre halasztották. Az újabb megmozdulásra kedvező lehetőséget nyújtott a Komintern levele. A Kommunista Internacionálé 1929 nyarán felhívással fordult a világ haladó dolgozóihoz, hogy 1929. augusztus 1-ét nyilvánítsák a háborúellenes mozgalom napjává. A burzsoá kormányok világszerte felléptek az antimilitarista nappal kapcsolatos készülődések ellen, s a magyar hatóságok is megtették a szükségesnek vélt intézkedéseket. A belügyminiszter 1929, július 10-i körlevelében utasította a főispánokat és a kerületi főkapitányságokat, hogy készüljenek fel a várható augusztus elsejei demonstrációkra. Figyelmeztette a határ menti közbiztonsági szerveket