Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

környékbeli munkásság, különösen a salgótarjáni bányákban, állandó izgatás alatt állt."

ls9 Az agitációs munka tervezésében, irányításában, a pártmunka szervezésében fontos szerepet vállalt Nógrádi Sándor, a magyar munkásmozgalom egyik ismert személyisége, és később a nógrádi iparmedencében tevékenykedő partizánosztag parancsnoka. Ő szervezte meg az átmenekültek elhelyezését és a munkássághoz szóló röplapokat szerkesztett és terjesztett.

190 A megyei hatóságok újból és újból felhívták a figyelmet a veszélyre. A vármegye csendőrparancsnoka 1922. március 1-én kelt levelében arról tájékoztatja a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatóságát, hogy ,,A Bécsben működő agitátor iskola befejezést nyert. A megtalált helyzetjelentések szerint Salgótarjánba irányítják küldötteiket, mint kommunista mozgalmakra alkalmas területre. Feladatuk sejtrendszer alapján a munkásság szervezése, valamint a termelés csökkentése amerikázás útján."

191 A Nógrád megyei munkások a fenti lehetőségek ellenére nehéz körülmények között harcoltak. A munkásság meg volt fosztva élcsapatától. Nélkülözte az egységes irányítást, kegyetlen terror nehezedett rá. A különben jelentős erőket képviselő szakszervezetek pedig — jórészt jobboldali szociáldemokrata beállítottságú központi szerveik miatt — meglehetősen ellentmondásosan működtek. A baloldali munkások politikai harca a tőkés kizsákmányolással szemben, csak nehezen bontakozott ki. A megye baloldali befolyás alatt álló ipari munkásainak harca a szakszervezetekben indult meg. Az iparmedence területén működő szakszervezeti mozgalom sajátos vonása volt az erőteljes kommunista befolyás, a forradalmi elemek szerepének nagy súlya, elsősorban a bányász, építőipari, s kisebb mértékben a vasas szakmában. Az üldözések, megtorlások ellenére erőteljes bányamunkás csoport működött Salgótarjánban, Baglyasalján, Málranovákon, Nagybátonyban. A bányászcsoportok létszámáról adataink nemigen maradtak fenn, ti. legálisan csak 1923-ban • engedélyezték a bányászcsoportok működését, mivel élükön a rendszer számára „megbízhatatlan" egyének álltak.

192 A bányászszakszervezet Salgótarján vidéki helyi csoportjai sikeresen szálltak szembe a keresztényszocialista szervezetek terjeszkedési kísérletével is. Baglyasalján — ahol a keresztényszocialisták a község labdarúgópályáján tartottak programbeszédet — az osztályharcos bányászok kővel dobálták meg a kiküldötteket. A toborzás így eredménytelenül végződött. Etesen is próbálkoztak keresztényszocialista csoport létrehozásával. Ondrék József szociáldemokrata munkás a Bányamunkás Szövetség III. országos közgyűlésén elmondta, hogy csoport egyelőre nincs, csupán elnök van, az képviseli a tagságot is.

193 A nyílt ellenséges támadások ellen a munkások eredményesebben vették fel a harcot, mint a jobboldali szociáldemokraták befolyásával szemben. A politikában és a marxista elméletben járatlan szervezett bányászok nem tudtak eléggé eligazodni a szavakban szocialista, de gyakorlatban az osztályharcot tagadó peyerista politikában. így a proletárdiktatúra megdöntése után több helyen Peyer emberei alakították újjá, szervezték meg a helyi szakszervezeti csoportokat, és álltak a mozgalom élére. A csendőrség természetesen őket is