Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

küliség folytán teljesen pangásnak indult, amelyeknek elpusztulása az ország nagy rétegeire nézve is katasztrofális következményekkel járhat. Követeli a nagygyűlés, hogy ezen javaslatot juttassák el az illetékes fórumokhoz. A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége salgótarjáni és környékbeli helyi csoportjai által 1926. évi május hó 2-án tartott gyűlés kimondja, hogy követeli a bányatárspénztárak központosításáról szóló végrehajtási rendelet sürgős kibocsátását és az elbocsátott, nyugdíjazott munkások eddig szerzett társpénztári jogainak érvényben hagyását."

181 A határozat azonban nem sok eredményt hozott. A foganatosított intézkedések főként csak a bányavállalatokat segítették. A külföldről behozott szén illetékét ugyan növelték, ez azonban alig érintette a behozatal nagyságát. A MÁV sem tartotta be ígéretét. Az 50—60 vagonos tétel helyett csupán 6 vagonnal rendelt többet naponta. A Minisztertanács május 7-i ülésén foglalkozott a salgótarjáni helyzettel, és 2 milliárd korona hitel nyújtását ígérte útépítésre.

182 A salgótarjáni megmozdulás félelemmel töltötte el a rendszer urait. A Kommunisták Magyarországi Pártja nagy jelentőséget tulajdonított az éhségfelvonulásnak. A KMP lapja, az ,,Üj Március" a következőkben foglalta össze a bányászok fellépésének tanulságait: ,.A salgótarjáni földindulás jelentőségét nem lehet reformista szakszervezeti mértékkel mérni. Nem lehet azzal a mértékkel mérni, hogy hány százalék eredményt oldott meg a követelésekből a megmozdulás. Bár kétségtelen, hogy ezzel a mértékkel mérve sem volt eredménytelen 8000 munkás és munkásasszony felvonulása. Salgótarjánnak Budapest ellen való felvonulása forradalmi megmozdulás volt."

18

'

5 A salgótarjáni munkásság fellépése nemcsak itthon, hanem külföldön is visszhangot váltott ki a munkások, de mindenekelőtt a kommunisták körében. Ennek adott hangot Bertolt Brecht, a világhírű író, aki megrázó versében így ábrázolta a salgótarjáni éhségfelvonulást: 8000 SZEGÉNY A VÁROS ELŐTT Közülünk 1000 a fővárosba tart A gyomrunkban nem volt semmi Közülünk 1000 enni akart De 1000-nek nem volt mit enni A tábornok úr ablakán kitekint És szól: senki sem maradhat e téren Nyakasak vagytok, menjetek haza mind. A panaszokat írásban kérem. Az országúton megállt a menet De emberfiát sem láttunk. Kéményfüst szállt a város felett Ám levesre hiába vártunk.