Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

Év Munkáslétszám Termelés q-ban (millió) 1924 6425 7,6 1925 6454 9,6 1926 5692 9,2 1927 5967 10,2 1928 5762 10,3 A társulat javuló pénzügyi helyzetét mutatják az évenként növekvő bevételek. A salgótarjáni kerület 1924-ben 20 802 millió inflációs koronát jövedelmezett, 1925-ben 2,0, 1926-ban 2,4, 1927-ben 1,6 és 1928-ban 2,1 millió pengő volt a tiszta nyeresége/'

2 A mérlegeredmények kedvező alakulása lehetővé tette, hogy a részvényesek a vállalat alaptőkéjét 1925-ben 910 millió koronára, 1926ban pedig 27,3 millió pengőre emeljék.

93 A kedvező mérlegeredményeket azonban nem kísérte a munkásság életszínvonalának emelkedése. A vájár napi munkabére 1926-ban 5,71 pengő volt, 1928-ban 6,42 pengő. Ugyanebben az időben a bányaiparosok bére 5,10 pengőről 5,59-re, a külszíni munkásoké 3,46-ról 3,85 pengőre emelkedett.

11

'

1 A rövidített munkaidőben való foglalkoztatás és az állandó létszámcsökkentés miatt a salgótarjáni szénmedencében változatlanul a szegénység és a nyomor volt a munkásélet jellemzője. A bányászsors mostohasága többszáz bányászt kivándorlásra is ösztönzött. 1928-ban 217, 1929-ben 231 bányász fogott vándorbotot; nagy részük Franciaországban és Belgiumban talált megélhetést.

95 1927-ben a bányanyugbérbiztosítás bevezetését, az 1927—1928-ban adott •drágasági segélyeket, a lakbérsegély terhét a vállalat könnyedén viselte. A juttatások mennyisége eltörpült a növekvő termelés haszna mellett. Ugyanakkor újabb sikeres tranzakciók is tovább növelték a Salgó bevételét. A Felső-Zsilvölgyi kőszénbányai érdekeltséget 1926-ban 1,6 millió svájci frankért adta el a Patrosani Román Kőszénbánya Rt.-nek. 1927-ben a MÁK-tól átvett részvények segítségével megszerezte a jól jövedelmező Handlovai Kőszénbánya Rt. részvénytöbbségét, s ellenszolgáltatásként a MÁK javára lemondott a Németegyházán 1925-ben felfedezett szén vagy ónról. A MÁK a handlovai részvényeken kívül még 416 000 pengőt fizetett ki a Salgónak és 9 éven keresztül évi 160 ezer pengő készpénz fizetésére vállalt kötelezettséget.

90 A szénbányavállalatok vezetői csakhamar azt is felismerték, hogy a magasabb profitot nem a szén piaci értékesítésével, hanem a hőenergia-termeléssel és a szén kemizálásával nyerhetik. Ilyen meggondolások vezették a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatóját, amikor a salgótarjáni gyenge minőségű szén gazdaságos felhasználása érdekében megkezdte a zagyvarónai erőmű bővíttetését. Az erőmű 1925ben már a bányaüzemek 8 millió kW áramszükségletén kívül ellátta villamosárammal Salgótarján várost, az ott működő ipari üzemek nagy részét és néhány közeli községet is. 1925-ben a salgótarjáni bányaigazgatóság szervezetén belül megalakult az ún. áramértékesítő osztály, mely nagyszabású villamosítá-