Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

AZ IPARI TERMELÉS HELYZETE Nógrád megye ipara 1919 után gyakorlatilag a salgótarjáni járás és Salgótarján város területére korlátozódott. Az ország gazdasági életében is kiemelkedő szerepet játszó salgótarjáni iparvidék sorsát az ellenforradalmi korszakban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bánk és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt., az Angol—Magyar Bank érdekeltségében levő Nagybátony—Újlak Rt. tőkebefektetései, valamint az iparmedence fűtőanyagban gazdag természeti viszonyai határozták meg. A kisebb volumenű, de a megye ipara szempontjából jelentős ipari vállalkozásokat részben a Salgtóarjáni Kőszénbánya Rt., részben a termelésben érdekelt budapesti vagy külföldi tőkés társaságok hozták létre. A Zagyvapálfalvi Bányagépgyár és Javító Vállalat és a Vízválasztói Erőmű a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tulajdonában volt. A Zagyvapálfalvi Üveggyár Rt.-t a bécsi Mercur Weehselstuben A. G. 5 000 000 korona alaptőkével hozta létre 1920-ban. Később, miként a Salgótarjáni Palackgyár Rt.-t, a Budapest—Salgótarján Gépgyár és Vasöntöde Rt.-t is a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank látta el tőkével.

84 A salgótarjáni szénmedencében az ellenforradalmi rendszer uralomra jutásakor a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Ipari Rt., a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Salgóbányai bányaigazgatósága, a Lipták és Társa Építési és Vasipari Rt. Nagybátonyi Bányaigazgatósága és néhány kisebb vállalat folytatott bányászati tevékenységet. A őalgónak Salgótarjánban, Zagyvapálfalván, Zagyvarónán, Etesen, Mátranovákon és Karancsalján, az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Ipari Rt.-nek pedig Baglyasalján, Karancsalján, Etesen, Mátraszelén, Mátranovákon, Mizserfán, Homokterenyén és Neműben voltak szénbányái. A szénbányászat termelése kezdeti nehézségek után fejlődésnek indult. Az 1919 és 1923 közötti éveket a bányászatban eddig nem tapasztalt méretű szénkonjunktúra jellemezte. A magyar bányatőkések monopolhelyzetbe kerültek. A külföldi szén versenyétől a behozatali nehézségek miatt egyelőre nem kellett tartaniuk. A nagy profitlehetőségek a Salgó bányaigazgatóságát a feltáró munkálatok fokozására, a fúróberendezések számának növelésére és új bányák nyitására ösztönözték. Ezért az igazgatóság megszerezte a Lapp Henrik-féle Mélyfúrások Bányatelepek és Mélyművek Rt. összes részvényeit. A széntermelés fokozása érdekében 1920-ban Kotyházán, Márkházán és Kazáron új bányákat nyitottak. Kisterenyén 1922-ben 4 tárót és lejtaknát, Mátranovákon új aknát helyeztek üzembe, majd a bányatelepet a kisterenyei vasútállomással rendes nyomtávú iparvasúttal kötötték össze. A kisterenyei és kazári bányatelepeken réselőgép-üzemet létesítettek, és kiépítették a lejtaknák végnélküli kötélszállító berendezését. A pálfalvi és zagyvái műhelyeket korszerű munkagépekkel szerelték fel. Zagyvapálfalván gőzfűrész-üzemet, Salgótarjánban ács- és asztalos műhelyt rendeztek be. Kibővítették a vízválasztói erőművet is és áramszolgáltatásába bekapcsolták a Salgó érdekköréhez tar3 Nógrád megye története 33