Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)
kapacitású, 1500 hektoliteres kontingensű szeszgyára, Melik András nagylóci földbirtokos budapesti versenyistállója stb. Az ipari és egyéb melléküzemek létesítésén túlmenően a régi és új nagybirtokosok bekapcsolódtak a különböző elnevezésű hitel- és fogyasztási szövetkezetek vezetésébe is, melyek túlnyomórészt szintén a birtokos osztály kezében voltak. A fogyasztási és hitelszövetkezetek 1920-ban alakultak újjá, közülük az évben már működtek a szécsényi, őrhalomi, vizslása, rétsági Hangya Szövetkezetek. 00 A húszas évek gazdasági konjunktúráját kihasználó földbirtokosok, gazdasági helyzetük megerősödését vezető szerepük megszilárdítására is felhasználták a politikai életben. A megye földbirtokosainak jelentős része aktív ellenforradalmi és ezzel együtt vezető közéleti tevékenységet folytatott. Gróf-Almássy Imre, felsőpetényi földbirtokos, akit 1919-ben mint a proletárdiktatúrával szembenálló ellenforradalmárt előbb halálra, majd 15 évi fegyházra ítéltek, fogságából az ellenforradalom hatalomra jutása után kiszabadulva tevékenyen részt vett a fehérgárda megszervezésében, majd a. kormánypárt megyei elnöke lett. Romhányi földbirtokos család tagja volt Prónay Pál, a tiszti különítmények egyik hírhedt parancsnoka. Dr. Scitovszky Béla belügyminiszter lett, Berczelly Jenő nagybirtokos államtitkári, dr. Sztranyavszky Sándor a képviselőház elnöki tisztéig jutott el. A hatalmát és birtokait visszaszerzett birtokos osztály a megye társadalmi életére is rányomta a bélyegét. A XIX. században kialakult arisztokrata és dzsentri világ és annak gondolkodásmódja, életfelfogása tovább élt és hatott az ellenforradalmi rendszer éveiben is. A megye úri birtokosai a parasztságtól elszigetelen éltek. Birtokaik jövedelméből — nemegyszer a tényleges jövedelmet meghaladó — fényűző életmódot folytattak. Majdnem valamennyi jelentős nagybirtokon felépítették a kastélyt, a hatalmas elkülönített kerttel, fényűzően kialakított parkkal, teniszpályákkal. A kisebb úri birtokosok igyekeztek a nagyobbak életmódját követve, legalább kúriák építésével kiemelkedni a nyomorúságba süllyedt faluból. Holott jövedelmük a fokozódó konkurrencia és a nógrádi földek kisebb terméshozama következtében nem nagyon haladta meg az alföldi gazdagabb vidékek módos gazdáinak jövedelmét. A földbirtokos osztály tehetősebbjei — őseikhez hasonlóan — a megyei birtokon csak ideiglenesen tartózkodtak, a többségük az év nagy részét a fővárosban épített magánpalotáiban töltötte. Az évszázadok alatt kialakult kasztszellem, úri elszigetelődés szinte maradéktalanul átment a húszas évek időszakába is. A forradalom csak rossz álomként élt a nagybirtokos osztály tudatában, életmódján pedig jóformán semmiféle változás sem volt tapasztalható. 01 A mezőgazdaság tőkés fejlődése Nógrád megyében is azzal a következménnyel járt, hogy erősödött a gazdagparasztság és ugyanakkor tömegében vált proletárrá a szegényparasztság. Az 1930-as népszámlálási statisztika szerint az 50—100 holdas parasztgazdaságok száma 128, a 10—15 holdas középparaszti gazdaságoké 3149, az 1—10 holdas kisparaszt gazdaságoké 12 728 és az egy hold alatti gazdaságok száma pedig 765 volt. Mint e statisztika is bizo-
