Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

Ez a birtokelosztás a 20-as években csak annyit változott, hogy megjelent újra a 10 000 hold feletti mamutbirtok. (Az 1928-as statisztikai felmérés máikét ilyen birtokot mutat ki — M. P.) Ugyanakkor csökkent az egyéb földbirtok-kategóriákban a nagybirtokok száma. 1928-ban csak 69 1000—10 000 holdas, 90 500—1000 holdas és 333 100—500 holdas nagybirtokot mutatott ki az összeírás. A földbirtokosok kezében levő földterület azonban lényegében ugyanaz: 305 635 kat. hold maradt.

56 A megye legnagyobb földbirtokosa a katolikus egyház volt. Az egyházi tulajdonban levő földbirtok összes területe 43 522 kat. hold (8,7%), vagyis több, mint a szegényparasztság kezében levő összes terület. A papi birtokok közül a váci püspökség 14 124 kat. holdas és az esztergomi érsekség 2708 kat. holdas birtoka emelkedett ki. 1927-ben a katolikus egyház mellett a megye legtöbb adót fizető, tehát a leggazdagabb földbirtokosai gróf Pejachevich Endre (Ludány), dr. Tornyai Schlossberger Rezső (Selyp), dr. Gross Jenő (Szécsény), gróf Majláth Géza (Gárdony), Huszár Tibor (Vámosmikola), dr. Virava János (Szarvasgede), dr. Kubinyi Miklós (Erdőtarcsa), dr. Solymossy Jenő (Kisterenye), báró Prónay Géza (Heréd), Vámpataki Ferenc (Lőrinci), gróf Almássy Imre (Felsőpetény) voltak. A birtokosok nevei is bizonyítják, hogy a háború előtti nagybirtokos családok megőrizték birtokaikat.

75 A fentieken kívül 3850 kat. hold föld volt a hitelintézetek kezében, ami az országos átlaghoz viszonyítva nem volt magasnak minősíthető. Nógrád megyében a hitelintézetinél jóval jelentősebbé váltak a részvénytársasági és az egyesületi földbirtokok, melyeknek nagysága meghaladta a 13 600 kat. holdat. E területek többsége a Salgó és a Rima birtokában volt.

58 A XX. században gyorsult meg Magyarországon az a folyamat, amellyel a nagy kiterjedésű földtulajdonnal rendelkező arisztokraták helyett megjelennek a mezőgazdasági bérlőkből, kereskedelmi és ipari tőkésekből lett nagybirtokosok. Az eladósodott, elzálogosított földek egy részét a birtokot bérlő, vagy az hitelt nyújtó új birtokosok szerezték meg. így került az Eszterházyaktól Sváb Sándor kezébe a diósjenői 6740 holdas birtok, Deutsch Sándoréba pedig a Baranyi-féle birtok stb. Az ellenforradalmi rendszer időszakában a bérlők száma is tovább növekedett. A Zichy-féle hitbizomány jelentős részét bérlők gondozták. 91 nagybérlő kezében 37 534 kat. hold volt. Közülük a bérletek 90%-a 100 hold fölötti nagybérlet volt. 10 bérlet haladta meg a 1000 kat. holdat. A legnagyobb bérlet (3368 kat. hold) S-chossberger bérlőé volt. A bérletek tovább élezték a birtokviszonyokban rejlő roppant feszültséget, hiszen a nagybérletek lehetetlenné tették, hogy a szegényparasztság egy-két kat. holdas kisparcellás bérleteket alakítson ki, és ezzel a megélhetési minimumot a maga számára biztosítsa.

53 A nagybirtokos tőkés gazdálkodás térhódításával párhuzamosan a megyében is megfigyelhető az ún. melléküzemek kialakítási folyamatának meggyorsulása. Több uradalom foglalkozott szeszgyártással, fakitermeléssel, tejfeldolgozással. A melléküzemek közül a legjelentősebbek közé tartoztak Valent Lajos és neje ludányi és szécsényi gőzmalma, Hetesi István varsányi hét hektoliter