Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
A második világháború évei (1939—1944)
szabályokat vezettek be a munkahelyváltoztatások csökkentésére. A bányaüze met csak különleges indok alapján, a hadiüzemi parancsnok hozzájárulásává lehetett más munkahellyel felcserélni. A salgótarjáni szénmedence bányáit a többi bányákhoz hasonlóan — katonai ellenőrzés alá helyezték, illetőleg ha diüzemmé nyilvánították. A termelést katonai módszerekkel irányították, s i bányaüzemek dolgozóit katonai egységekbe osztották be. A hadiüzemi pa rancsnokok napiparancsok és kihallgatások révén, valamint fogdák felállítása val igyekeztek az elégedetlenkedő munkásokat megfélemlíteni és ezáltal i széntermelést fokozni. A bányatulajdonosok és részvényesek örömmel fogadták a haditermelési mert növelte profitjukat. Mindent latba vetettek azért, hogy a nógrádi hegyei gyomrából minél több szenet termelhessenek háborús célokra, a nagyobb ha szemért. Mindenekelőtt harcot indítottak az újabb szénjogok megszerzésééri A Salgó vezetői többek között újra élesztették a karancskeszi Jenő-akna bá nyászatát. A napi 30 vagonos termelés biztosítása érdekében Karancskeszi köz ségben valamennyi, a társulat birtokában nem levő szénterület kiaknázási jo gát megvásárolták. Mivel a széntelepek északi része már a kiaknázás vége felé közeledett, medence déli részén igyekeztek Tar—Kisbárkány—Lucfalva térségében a szén 30got megkaparintani. 9 '' Itt a földtulajdont alkalmi vállalkozók is igyekezte] megszerezni. A földtulajdonosokkal való alkuban azonban a társulat előnyö sebb helyzetbe került. Olcsóbban meg tudta a jogot vásárolni, mert az alkalm vállalkozók a mélyen fekvő telepek szenének kibányászására nem áldoztak. A szénjog megszerzése lényegében elsődleges kérdéssé vált, mert a több termelés újabb bányák nyitását követelte. Ugyanis a bányák telepei elvéko nyodtak, kimerültek és újak feltárásával kellett az igényeket kielégíteni. A magas költségszint és az állandósuló vízveszély miatt 1939 júniusába be kellett zárni a Rau-aknát és 1300 főnyi dolgozóját a környék más bányáib kellett telepíteni. A termelés fokozására Ságujfalun ki kellett mélyíteni a II számú lejtakhát. A kisterenyei üzem pedig megnyitotta az új vizslási lejtak nát. 95 A rónai, karancsaljai, mátranováki üzemeknél az ideiglenesen bezárt bá nyakat állították vissza a termelésbe. Ugyanakkor megtették az előkészületeke a Nagybátony, Mátraverebély térségében felkutatott 2000—2500 millió q-r becsült szénvagyon kitermelésére is. 96 A gyors intézkedések következtében már 1941-ben megnyitották — 20—25 millió q szénvagyon kitermelésére — Nagybátonytól délre a tiribesi bá nyát. 1942 végére ez a bánya már elérte a napi 100 vagonos termelést. 97 Az új bányák nyitása és az újra életrehívott aknák beruházási költsége 3, millió pengőre rúgott. Ezen felül a szénbányák vezetői a Mátravidéki Erőm szénigényének kielégítése céljából megvásárolták a Mátravidéki Szénbánya Rt. teljes részvényállományát, mellyel többszázmillió szénvagyon került a tr lajdonukba. A lignit kitermelésére pedig a rózsaszentmártoni bányát korszeri sítették és vállalták az évi 5—7 millió q szállítását. A nagy beruházások fedezésére a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 38 220 00 P alaptőkét biztosított, melyet 1944 februárjában 45 864 000 P-re emelt fel.
