Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

A második világháború évei (1939—1944)

rüleleinek munkássága. .. egy vájár átlagos keresete naponta 4,20 pengő, mely összegből mintegy 15—20% kerül levonásra OTI-járulék, kereseti adó, szerszámkoptatás, karbid beszerzés címén. Nem fedi a valóságot a munkaadók azon állítása, mely szerint az átlagos napi kereset 5,20 pengő körül mozog, mert azt a jövedelmet a munkásoknak csupán kis — 20—30 — százaléka kapja. Még szomorúbb a felszíni munkások kereseti viszonya, mert napi 2,50 pengőtől 3,20 pengőig terjed csupán. Ezek a bérek a mai körülmények között egy 4—5 tagú családnak a létminimumot sem biztosítják."

65 A kormány a 12.212/1939. sz. rendeletével a szakminisztériumokat felhatalmazta, hogy a minisztériumhoz tartozó üzemeknél állapítsák meg a minimális munkabéreket. Ez azonban nem hozott lényeges előrehaladást.

66 A megye üzemei közül a legmagasabb bért változatlanul az acélárugyár dolgozói kapták. 1938-ban az acélárugyári munkavállalók közül 521 munkás havi bére 200 pengőn felül, 994 munkás bére havi 100 és 200 P között volt, de több mint 700 dolgozó keresete itt is 100 P alatt maradt. Ugyanezen időszakban a bánya salgótarjáni alkalmazottai közül mindössze 3-nak a havi fizetése haladta meg a 200 pengőt. 423-é volt 100 és 200 P között (ebből 366 emberé 150 P alatt maradt — Sz. I.), és 367 munkás bére nem érte el még a havi 100 pengőt sem. Az utóbbinál valamivel jobb volt a helyzet az üveggyárban. Itt a munkások közül 37-en kerestek havi 200 pengőn felül és 169-en havi 100 és 200 P. között (ebből azonban 263-nak 100 és 150 P. között volt a bére — Sz. I.), 118 munkás pedig havi 100 pengőn alul. A Hirsch-gyár munkásainak keresete csaknem teljes egészében havi 150 P alatt maradt. Több mint 50%-uknak a havi fizetése azonban a 100 pengőt sem érte el.

67 A mezőgazdasági munkások helyzete jóval rosszabb volt, mint az ipari dolgozóké. A munkanélküliség miatt a mezőgazdasági béreket általában igen alacsony színvonalon tartották. A mezőgazdasági munkások és cselédek foglalkoztatottságát az alábbi táblázat is mutatja:

68 Év Állomány Férfi Nő Gyermek Összes munkanélküli % 1939 18 136 929 438 303 1670 9,2 1940 19 844 1479 642 572 2693 13,6 1941 15 710 629 477 372 1478 9,4 A gazdasági cselédek jövedelmének jelentős részét a természetbeni juttatás — föld, gabona, tej, fa, állattartás — tette ki. Készpénzt az uradalmaktól alig kaptak. A teljes munkanélküliség mellett létezett azonban részleges munkanélküliség is. A mezőgazdaságban elég nagy volt azoknak a száma, akik csak nyáron jutottak munkához. Nógrád megye mezőgazdasági munkásai — a salgótarjáni járásbeliek kivételével — a téli hónapokban már nem kaptak munkát. A sal-