Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
A második világháború évei (1939—1944)
járkereset megállapítása után, mert bizonyosnak látszik, hogy a keresetet a mai termelés mellett munkásságunk nem érheti el és így, ha utólag javítjuk fel az elért szakmány keresetet átlagos 5,20 P-re, ebből az a soha jóvá nem tehető súlyos következmény származnék, hogy a munkásság látván, hogy teljesítmény nélkül is feljavítjuk keresetét, a teljesítmény fokozására többé nem lesz kapható." 43 A bányavezetés tényleg gondoskodott róla, hogy a munkásság a béremelés ellenére se jusson lényegesen nagyobb darab kenyérhez. A bányászoknak a kismértékű béremelést lényegesen nagyobb teljesítménnyel kellett megfizetniük. Az alábbi táblázat a termelés és munkabér helyzetét mutatja az 1939-es sztrájk előtti és utáni időszakban/ 1 '' Sztrájk előtt Sztrájk után Üzem vájár vájár vájár vájár Üzem átlag átlag átlag átlag termemunkatermemunkalés, q bér, P lés, q bér, P Etes-akna 12,05 4,09 15,0 5,20 Ságu jf alusi-1 e j taknák 8,5 3,65 10,5 5,20 Frigyes-akna 9,3 3,45 11,6 5,20 Nyárjasvölgyi-lejtakna 10,9 3,71 13,0 4,20 Kormos-lej takna 10,3 4,30 12,0 5,20 Amália-lejtakna 11.2 3,98 14,0 5,20 Kistelek ILI 4,17 12,5 5,20 Ferenc-akna 14,8 4,73 16,7 5,20 Mátranovák 13,4 4,23 16,7 5,20 Kisterenye 16,5 4,16 18,8 5,20 Ilona-bányák 19,7 4,30 24,0 5,20 József-akna 15,2 4,77 17,0 5,20 Forgács-akna 13,4 4,40 15,0 5,20 László-táró 13.2 4,41 14,0 5,20 A bányavezetés tehát a költségemelkedés ellensúlyozására növelte az egy főre jutó termelés mennyiségét, vagyis amit a dolgozóknak sikerült sztrájk útján kiharcolniuk, azt a bányatőkések azonnal vissza is vették. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a salgótarjáni kerület napi termelése a sztrájk előtti napon 344,7 vagon volt, a sztrájkot követő napokban ennél már 8,4%-kal, vagyis 26.7 vagonnal több/ 1 '" 1 De dr. Schmidt Sándor vezérigazgatóhelyettes még ezzel sem elégedett meg, és a termelés további fokozására utasította a mérnöki kart és a gazdasági vezetőket. Ezt azzal indokolta, hogy a „salgótarjáni összlétszámból ma 41,6% a külszíni létszám és 58,4% a földalatti, holott Dorogon, ezzel szemben 33,6% a külszíni, Nagymányokon 28,7%. A külszíni létszám lecsökkentése 33,5%-ig Tarjánban is feltétlenül létkérdés." 40 A bányaüzemek vezetői a fentebbi utasításnak megfelelően felszólították a külszíni dolgozók egy részét, hogy menjenek át föld alatti munkára. Egyide-
