Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Művelődés és sport
iparvidék központjában, Salgótarjánban az acélgyári Olvasóban, a bányai, az üveggyári és Hirsch-gyári kaszinókban, illetve a város szívében az ipartestület székházában folyt rendszeres kulturális tevékenység. A legjelentősebb népművelési ág az üzemi kulturális központokban is az öntevékeny művészeti tevékenység volt. Az átlagosnál jobb tárgyi és személyi feltételeinek köszönhette a salgótarjáni acélgyár színjátszó csoportja, hogy magasan a megyei átlagszínvonal fölött dolgozhatott, s kivívhatta több évtizedes vezető szerepét a megyében. Az Olvasó Egylet keretében működő acélgyári csoport a gyár vezetőinek támogatását élvezte. A Rima vezetői „messzebblátó" politikát folytattak, mint a többi gyárüzemek vezetői. Jól tudták, hogyan kell a dolgozókat korszerű eszközökkel befolyásolni. Ezek a kedvező feltételek tehetséges munkásgyermekek számára is biztosították az Önművelés, a szereplés kivételes lehetőségeit. Az átlagosnál magasabb művészi megjelenítésben nagy szerepe volt a rendezők egyre igényesebb munkája mellett annak is, hogy sok esetben az éjszakába nyúló képzés sem riasztotta vissza a lelkes fiatalokat, akik szívesen dolgoztak. 51 A témaválasztás, műsorirányítás azonban itt is a korszak általános kultúrpolitikai követelményeinek függvénye volt. A Tanácsköztársaság megdöntése után a kifejezetten szórakoztató darabok: a Doktor Ür, a Vén gazember stb., a kabaréestek, táncmulatságok azt a célt szolgálták, hogy eltereljék a figyelmet az első proletárdiktatúra emlékéről. Jelentős fordulat csak 1927-ben következett be, amikor az új rendező — Szabó István — már több igényesebb darabot tanított be (A Noszty fiú esete Tóth Marival stb.). Kedvezően hatott a színjátszók fejlődésére a harmincas évek elején korszerűsített színpad és az, hogy 1938-ban a működési feltételeket tovább javították. 1938 után több zenés darabot is bemutattak (pl. Vidám szüret, Csodatükör). A gyári dalárda és zenekar elsősorban a küidönböző rendezvények ünnepélyes jellegét biztosította.'A salgótarjáni üveggyárban ugyancsak a színjátszó szakosztály tevékenysége emelkedett ki. Előadásaikat — 1926-ig kultúrházuk nem lévén — a volt Vigadóban, más alkalommal pedig a Vadász vendéglőben tartották. 1927 után olvasókört alakítottak. Ennek keretében működött a színjátszó csoport, a dalkör és a könyvtár, majd 1930 után a népi zenekar, 1936 után pedig a szalonzenekar. Az 1926-ban létrehozott kis méretű klubhelyiséget 1937-ben kibővítették. 1938-ban mutatták be a Mágnás Miskát. Vasárnaponként kultúrestóket tartottak, ahol egyházi személyek, a vállalat vezetői, tisztviselői tartottak nevelési célzatú előadásokat. 1938 után észrevehető jobbrafordulás következett be a művelődési otthon tevékenységében. Miként másutt, itt is eltávolították a haladó szellemű művelődési szakembereket. A műsorpolitika kialakításába a gyár vezetősége közvetlenül is beleszólt. 53 A bányamunkásság kulturális nevelése érdekében a bányászszakszervezet központja Bányamunkás Otthon Rt-t alapított mind a fővárosban, mind a vidéki városokban. A bányászok részvényeinek törlesztése a pótműszakok teljesítése során nyert összegekből történt. A telket Salgótarjánban a városi elöljáróság ingyen juttatta az „Otthon"-nak azzal a kikötéssel, hogy ott a mun10 Nógrád megye története 145
