Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Művelődés és sport
Országos Bizottságot. Ennek mintájára jött létre 1923. június 19-én NógrádHont megyében is a népművelési bizottság. Az állami népművelési tevékenység viszonylag széles értelmiségi bázisra épült. Nógrád megyében 1929-ben 396-an dolgoztak a népművelés területén. A népművelési rendezvények szervezői és előadói közül 189 a tanító. 1935-ben a 641 népművelő közül 336 tanító, 11 tanár, 82 lelkész, 74 orvos és 138 egyéb foglalkozású volt/ 1 ' Az iskolán kívüli népművelés — vagy ahogyan azt gyakran nevezték —, a közművelődés tárgyi ellátottságának színvonalát, minőségét nincs módunkban teljes pontossággal megítélni. A rendszeresen működő fümszínházak száma a megyében a 20-as és 30-as években 11 és 14 között mozgott. Az ismeretterjesztő előadások, kultúrdélutánok, műsoros estek szemléltetését célzó keskeny diavetítőgépek száma azonban a 30-as években kétségtelenül észrevehetően növekedett. Az 1930. évi 13-mal szemben 1938-ra számuk elérte az 58-at. Hasonlóan a kultúrházak száma a fenti időszakban 7-ről 29-re emelkedett. A könyvtárhálózat fejlődése viszont már korántsem ilyen egyértelmű. A népkönyvtári hálózat a 20-as evek végére többé-kevésbé kialakult, az időközönként visszaeséseket figyelembe véve az 1930. évi 45 népkönyvtár 1938-ra — tehát közel egy évtized alatt — mindössze 13-mal gyarapodott/ 14 Az üzemi, illetőleg a különböző társadalmi szervezetek birtokában levő könyvek számáról nincsenek adatok. A községi könyvállomány helyzetéről, lejiesztéséröl szóló dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az lü27. évi VKM rendelet után e téren fordulat következett be. A kultuszkormányzat 650 000 pengőt fordított a könyvtárak fejlesztésére. Ez az összeg valójában nem a falu Kulturális felemelkedését szolgálta elsősorban, hanem a bzent istvan Társulat eraekeit. KiebeLsberg Kuno közbenjárására a klerikális érdelceKeL kepviseio könyvkiadó elfekvő készleteit az állammal megvásároltatták, s azokat mint könyvtári törzsanyagot szállították le a községekbe. Nógrád megye ekkor két nagy — Salgótarján, Balassagyarmat —, két közép és 50 kis könyvtári könyvállománynak megfelelő könyvtári egységgel gazdagodott/' 5 A rendelkezésre álló adatokool kitűnik, hogy fenti szerzeményezéssel együtt a könyvtári törzsanyag zöme továbbra is népszerű szépirodalmi és „ismeretterjesztő'' könyvekből állt. Az ismeretterjesztő könyvek között számottevő volt a nacionalista, szovjetellenes, szélsőjobboldali szemléletű könyvek aránya. Természettudományi könyvek, műszaki kiadványok igen ritkák voltak a községi könyvtárakban. Az ellenforradalmi rendszer által erőszakolt, sőt gyakran túlhajszolt követelményekkel és a tömegkommunikációs eszközök hiányával magyarázható, hogy a minimális tárgyi és személyi feltételek ellenére viszonylag magas volt az öntevékeny művészeti csoportok szánna, s a szereplések, előadások, tanfolyamok látogatottsága. Ezt szemlélteti az alábbi táblázat is, a műkedvelő csoportok, ismeretterjesztő tanfolyamok és előadások, valamint a hallgatóság létszámáról/ 16
