Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

A kormány által meghirdetett program azonban megvalósítatlan maradt, s a nagy „nemzeti" összefogás sem sikerült. A meg nem oldott kérdésekért a felelősséget a hivatalos körök — most még inkább, mint eddig — országon kívüli tényezőkre, mindenekelőtt Trianonra hárították. Erősödött a revíziós propaganda. A hatóságok és a rendszer társadalmi szervezetei erőfitogtató, zajos felvonulásokat, gyűléseket rendeztek és kardcsörtető nyilatkozatokat adtak ki. 1932. október elsején „húszezer frontharcos dübörgött az ország szívének földjén. A menetben váltották a pesti vegyesek a pozsonyi hetvenhetesek, a losonci huszonötösök zászlóalját" — számolt be egy ilyen budapesti demonstrációról a „Munka".

143 1934-től kezdve gyakrabban jelentek meg irredenta, revíziós cikkek a megyei sajtó hasábjain is. A Munka 1934. január 9-i számában „Nem feledjük el testvéreinket" című cikkében arról írt, hogy „Koldus tarisznyával maholnap hitétől reményétől is alig fűtve viszolyog az Ipoly túlsó partján a szenvedő magyar". Am az ellenforradalmi erők nem maradtak csupán a propagandánál. 1933tól 1935-ig Papp ezredes irányításával a Petrogall-féle titkos katonai szervezet Esztergom, Bars, Hont és Nógrád Csehszlovákiához került területein folytatott ellenforradalmi fasiszta szervező munkát.

144 A revíziós politikának erős támaszai voltak Nógrádban azok a főtisztviselők, akik 1919 előtt a Csehszlovákiához került területeken szolgáltak. 1934-től a TESZ szervezésében Nógrád megyében is egységes „Nemzeti Munkahét'-programokat állítottak össze a Gömbös-kormány politikájának népszerűsítésére. 1935. február 9-én tartotta a Turul Szövetség salgótarjáni „Tarján" bajtársi törzse avató dísztáborát a helyi acélgyári Római Katolikus Olvasókörben. Az ünnepséget „Haza — Becsület — Szabadság" jelszavakkal nyitották meg. Dr. Förster Kálmán, Salgótarján polgármestere idézte a Turul akkor közismert jelmondatát és a jelenlevők az ünnepség végén elénekelték a Turul indulót: „Fel nemzetem apraja, nagyja, szégyen rá, ki lomhán vesztegel".

145 A téli irredenta program folytatásaként május 5-én megtartották az Országos Frontharcos Szövetség Salgótarjáni Főcsoportjának zászlóavatási ünnepélyét.

146 Augusztus 24-én ünnepélyesen felavatták Salgótarjánban a 16-os honvédek szobrát és Karancskesziben felállítottak egy világháborús emlékművet. Szécsényben és Nógrádverőcén szintén az első világháborúban elesettek iránti kegyelet lerovását használták fel az irredenta célok érdekében.

147 Az irredenta és revíziós politika jegyében 1935 októberében avatták fej 1000 résztvevő jelenlétében a Salgói menedékházat. Az ünnepi beszédet Zsitvaj Tibor nyugalmazott miniszter tartotta. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy „a turistaság nemcsak sport, hanem lélekmelegítés, honismeret, honszeretet". De nem mulasztotta el, hogy az akkor nagyon „időszerű" kérdésekről is ejtsen néhány szót, és Salgótarján polgármesterét is népszerűsítse mondván: „egy lelkes turistát is ünneplünk, dr. Förster Kálmánt, aki reggelenként kitekint á la-