Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

osztályba, és végezte el a hat osztályú elemi iskolát. Nem sikerült tehát a dualizmus egész időszakában a hatosztályos elemi iskola elvégeztetését általánossá tenni, és a tanulók nagy többsége egy-két évi iskolai tartózkodás után még e század elején is abbahagyta iskolai tanulmányait. A közoktatás elmaradottsága tükörképe csak a társadalom egésze kulturális elmaradottságának. A népiskolai törvény nem oldotta meg a legfontosabb kérdések egyikét, az iskolák államosítását. Eötvös Józsefnek a klérus ellenállása következtében nem sikerült megvalósítania az 1848-as XX. tc. nagy elvét, az általános, kötelező, állami népoktatást. Az iskolák továbbra is az egyházak tulajdonában maradtak és még a felügyeleti jogot is részben az egyházak gyakorolták. A megyében 1908-ban is csak 11 állami, 11 községi és 19 társulati, illetve magániskola volt a 271 felekezeti iskolával szemben.

54 Az iskolák anyagi ellátottsága elsősorban az egyházi gyámkodás következtében ugyanolyan rossz maradt, mint volt 1868 előtt, s ez korszakunkban mindvégig akadályozta a nógrádi közoktatásügy fejlődését. A hitfelekezetek maguk adóztatták híveiket, és így még az állami egyenes adó 5%-a sem volt biztosítva az iskolák fejlesztésére. Az egyházak szűkmarkúságát mutatja, hogy midőn 1873ban a tanítói és a jegyzői állásokat különválasztották egymástól, hajlandók lettek volna a népiskolai törvény nagy pozitívumát, az ingyenes elemi iskolai oktatást is feláldozni. Egyházi körök ugyanis azt javasolták, hogy a tanítói jövedelmek csökkenését a tandíjak behozatalával kell pótolni, és így az amúgy is megterhelt hívekre szándékoztak áthárítani a tanítók teljes fizetését. A tanítói fizetést a későbbiekben nem a tandíjak felemelésével, hanem állami segéllyel oldották meg. Az iskolák ellátására, felszerelésére az egyházak jövedelméből csak morzsák jutottak. 1869-ben Nógrád megye 296 elemi iskolájának felszerelése mindössze a következő volt: 262 számolótábla, 168 olvasótábla, 126 térkép, 32 földgömb és 2 könyvtár. Az alispáni jelentések visszatérően kénytelenek megállapítani, hogy a községi és felekezeti iskolák túlnyomó része olyan állapotban van, hogy „a legszerényebb igényeket képtelen kielégíteni, sőt a legodaadóbb fáradozás eredményeit is meghiúsítja". Ezt a megállapítást csak alátámasztják az iskolák zsúfoltságáról szóló jelentések, amikor gyakran egy tanítóra több mint 100 gyerek is jutott. Mint kirívó esetet lehet idézni a romhányi tanító levelét 1876-ból, aki arról panaszkodott, hogy „200 tanköteles gyereknek kell a tudomány magvait hintenem, ez nem csak fárasztó, hanem a lehetetlenséggel határos". A pénztelenség azonban a dualizmus egész korszakában jellemezte az iskolaügyet. 50 év alatt ennek következtében a helyzet csak csekély mértékben javult. Az iskolák száma 1878-ra elérte a 306-ot, 1883-ban 309-re, 1904-ben 313ra és 1911-ben 320-ra emelkedett. 50 év alatt csak 42 iskola nyílt. Ugyanakkoiazonban a megye lakossága több mint 60 000-rel nőtt. A 320 iskolából 1911-ben is teljesen osztatlan volt 201, részben osztott volt 116 és csak 3 volt teljesen osztott.

55 Az egyházi iskolákhoz hasonló nyomorúságban élt a tanító. A tanítók zöme egyházi tanító lévén jövedelmük az egyházak „bőkezűségétől" függött. A legmagasabb tanítói fizetést az izraelita hitközség tanítói kapták, ahol a tanítók