Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

KÖZIGAZGATÁS ÉS MŰVELŐDÉSÜGY A kiegyezést követően épült ki a polgári megye. A nemesi megye marad­ványainak felszámolása, az új polgári közigazgatás megteremtése nem egyidő­ben, hanem szakaszosan történt meg. A megye lakosságának száma 1870-ben 198 269 fő, 1880-ban 192 060 fő [a csökkenés oka az 1873-ban lezajlott nagy kolerajárvány — Sz. B.], 1900-ban 239 097 fő és 1910-ben 258 845 fő volt. 1880-ban Nógrád megyében egy rendezett tanácsú város (Losonc), 276 község, 139 puszta és 251 telep volt található. A megyét a régi négy járás helyett a kiegyezés után 6 járásra osztották: a balas­sagyarmati (45 község), a nógrádi (37 község), a szécsényi (31 község), a loson­ci (63 község), a sziráki (38 község), a füleki (56 község) járásokra. A század végére a megye közigazgatási beosztásában csak annyi változás történt, hogy 7 járásra és 1 rendezett tanácsú városra oszlott. A balassagyarmati járás (14 körjegyzőséggel), a nógrádi (14 körjegyzőséggel, a járás székhelye Rétság), a szécsényi járás (11 körjegyzőséggel), a losonci járás (9 körjegyzőséggel), a gácsi járás (8 körjegyzőséggel), a sziráki járás (13 körjegyzőséggel), a füleki járás (12 körjegyzőséggel, járási székhely Salgótarján) és Losonc rendezett tanácsú város. Nagyközségi jogokkal rendelkezett Balassagyarmat, Kisoroszi, Csecse, Málnapatak, Nagyoroszi, Fülek, Salgótarján, Romhány, Szécsény, Szirák, Szől­lős, Vadkert. 45 Nógrád vármegye az 1848. V. tc. 5. §-a értelmében az országgyűlés képvi­selőházába 6 országgyűlési képviselőt küldött. Ennek megfelelően 6 országgyű­lési választókerület alakult a megyében: a balassagyarmati, a nógrádi, a szécsé­nyi, a losonci, a sziráki és -a füleki. A választójoggal bírók száma mindvégig rendkívül alacsony volt. 1870-ben az új választójogi törvény életbe lépteté­sekor 198 000 lakosra mindössze 16 644 választópolgár jutott. Az 1870-es válasz­tójogi törvény már csökkentette a megyében az 1848-as törvény értelmében választó jogosultsággal rendelkezők számát, ugyanis 1866-ban még 18 677 lakos­nak volt választójoga. A dualizmus időszakában tovább csökkent a választásra jogosultak száma. 1904-ben több mint 238 000 lakosra már csak 15 111 választó­polgár, azaz 6,1% jutott. A választópolgárok számának állandó csökkenése el­sősorban a parasztság elszegényedésével volt kapcsolatos, mivel ők alkották a választásra jogosultak 60%-át. Az 1910-es években az új választójogi reform élet­be léptetésével kb. 2000 fővel újra emelkedett a választásra jogosultak száma, azonban a lakosság létszámához vizsonyítva így is csak a lakosság 6,5%-ának volt választójoga. 40 A megyei önkormányzat legfelsőbb szerve a megyei közgyűlés. Az 1871. évi 22 607. számú rendelet intézkedett a megyebizottsági tagság létszámáról. Minden tízezer lakosra két közgyűlési ún. bizottsági tagot állapítottak meg. A megyebizottsági tagok fele a megye legtöbb adót fizető polgárai sorából került ki, akiknek listáját évente külön bizottság állította össze és hozta nyilvánosság­ra. A megye legtöbb adót fizetőinek listáját az 1882-es évben gróf Forgách Antal, Plachy Tamás, dr. Pulszky Ágost (mindhárman országgyűlési képvise­lők), gróf Gyürky Ábrahám megyei főispán, Hoffmann Jakab és a báró Piret Bé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom