Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)
kóztak fel. Ezzel szemben az ún. losonciak körében erősebb volt a protestáns hatás és a keleti területeken bekövetkezett ipari fejlődés eredményeként a szabadelvű, polgári gondolkodás is. A megyei ellenzék létrejöttében több tényező szerepet játszott, melyek közül csak egy, de nem lekicsinylendő az egyházpolitikai kérdésekben kialakult ellentét. 16 Már az 1880-as évek végén érezhetővé vált Scitovszky alispán és a körülötte kikristályosodó csoport, valamint Gyürky főispán és hívei közötti ellentét. Gyürky Ábrahám távozása a megye éléről bizonyos mértékig már a csoportok közötti ellentétek következménye volt. 1889-ben az uralkodó a Szirákon birtokos gróf Dégenfeld Lajost nevezte ki főispánnak. Ekkor még élesebbé vált a csoportok közötti küzdelem. A lappangó ellentét a megyeszékhely kérdésében tört először a felszínre. 1890 májusában már a közgyűlésen tárgyalták a losonciak indítványát, mely a megye székhelyét Losoncra kívánta áthelyezni. A közgyűlés, mivel minden érv ellene szólt az indítványnak, elutasította a megye székhelyének Losoncra történő áthelyezését. A losonciak azonban tovább munkálkodtak terveik érdekében, és egyre inkább szembekerültek a Scitovszky-csoporttal. 1891-ben a losonciak a közigazgatás államosítása ellen és a megyei tisztviselők megválasztásának fenntartása mellett foglaltak állást. A két szembenálló fél között a döntő összecsapás 1895-ben történt meg. 1895 októberében, Dégenfeld Lajos lemondása után, Rudnay Bélát nevezte ki a király főispánnak. Rudnay elődjénél határozottabban vette fel a küzdelmet Scitovszky alispánnal szemben. Báró Jesszenszky Sándor, a megyebizottság tagja magyarázatot is kért a főispántól, hogy miként egyeztethető össze hivatali esküjével az alispán ellen indított mozgalom támogatása, különösen pedig a megyei tisztviselők és a főszolgabírák alispán elleni hangolása. A főispán, aki el volt szánva Scitovszky megbuktatására, röviden azzal a kijelentéssel intézte el az ügyet, hogy ,,ő a közgyűléstől felelősségre nem vonható... és a felszólaló ne induljon el mende-mondák alapján". Döntésre 1895 decemberében, az új alispán megválasztásakor került sor. A régi alispán, Scitovszky mellett, a losonci csoport és a főispán Török Zoltánt is jelölte alispánnak. A megyegyűlés 188 szavazattal 146 ellenében, Török Zoltánt választotta meg. Az új alispán eskütétele alatt a háttérbe szorult Scitovszky-párt már tömegjeleneteket rendezett, lármás zajjal, füttyel tiltakozott a választás ellen. Még agresszívebb és durvább jelenetekre került sor a megyei tisztikar megválasztása alkalmával 1895. december 20-án. Scitovszky saját és pártja nevében ekkor már óvást is emelt a főszolgabírák megválasztása ellen. 17 A kibuktatott Scitovszky vezetésével alakult meg 1896-ban a Nógrád megyei Egyesült Ellenzék. A következő években a legélesebb és legdurvább politikai harcok színterévé vált a megye. A klikkek között nemegyszer tettlegességig fajuló, politikainak mondott, de személyi érdekeket képviselő küzdelem kezdődött. A legalaposabb kutatás sem deríthet fényt nézetbeli, elképzelésbeli, tényleges politikai okokra, mivel ilyenek nem is voltak. 1896 januárjában I. Ferenc József Dániel László országgyűlési képviselőt nevezte ki a megye új főispánjának. Az ellenzék nevében Scitovszky nyíltan
