Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

nesztette, ezzel egyidőben nógrádi főispánnak nevezte ki. Forgách gróf kinevezése rossz hatást váltott ki a megyében, de ellensúlyozta ezt az a hír, hogy a király megtette a kiegyezés felé a döntő lépést, és 1865. december 10-re összehívta az országgyűlést.

3 A Ferenc József által alkotmányellenesen kinevezett új főispán megyebeli fogadtatása fényesen bizonyította, hogy megtört a megye birtokosainak ellenállása. Formailag ugyan most is meghirdették a főispán elleni megmozdulást. Dessewffy Ottó, az utolsó alkotmányos alispán, magánértekezletre hívta egybe Losoncra a megye birtokosainak tekintélyes részét. A mintegy 200 tagot számláló értekezlet ki is nyilvánította azt az álláspontját, hogy „mivel Nógrád nem vala oly szerencsés, mi szerint óhajának egészében megfelelő főispán neveztetett volna közügyei vezérletére, úgy hiszi, hogy Nógrád megye nem tarthatja feladatának ... a Balassagyarmaton végbemenő beiktatási ünnepélyen megjelenni". Szó sem volt azonban már — mint az 1861-ben megtörtént — a 48-as törvényekre, az alkotmányra történő hivatkozásról, nem beszéltek törvénysértésről, csak a főispán személyét kifogásolták. Az értekezlet további határozataiból az is kiderült, hogy még e tiltakozás is csak formális. Helyesnek látták ugyanis, hogy a főispán által a beiktatási nap délutánjára kitűzött tanácskozáson már csak „udvariasságból" is részt vegyenek. Nyomatékosan leszögezték azt is, hogy a tiltakozással nem óhajtanak „a közösen óhajtott kiegyezés nagy munkája elé akadályokat gördíteni". Ilyen előzmények után Forgách gróf balassagyarmati bevonulása — haranghúzás, mozsárdörgés közepette, a helybeli zenekar Rákóczi-indulója mellett, úri lovasbandériumtól kísérve — fényesen sikerült. A király által kinevezett új főispánt beszéde végeztével ősi szokás szerint még fel is emelték. A megyei ellenállást kinyilvánítani óhajtó délutáni értekezleten pedig az bizonyosodott be, hogy „a főispán és a közönség között nincs többé semmi feszültség, semmi véleménykülönbség, Nógrád megye értelmiségének összessége egyhangúlag ajánlá fel főispán úr őméltóságának támogatását". A császárhűségével kitűnt főispánt keblére ölelte a megye úri osztálya. A megalkuvási készséget ugyanakkor igyekeztek a nép felé úgy magyarázni, hogy a megye vezetői helyesen fogták fel helyzetüket és „a haza szent ügyét minden személyes érdek fölé" helyezték, s nem engedték magukat „álpróféták szirén hangjai által" félrevezetni. Ezen „álpróféták" alatt bizonyára Kossuth Lajosra és a megyebeli Repeczky Ferencre, a 49-es kormánybiztosra, a kiegyezés határozott ellenfeleire céloztak.

4 A mindenáron megegyezni kívánó hangulat jellemezte az 1865-ös országgyűlési választásokat is. A főispán javaslatára a még 1862-ben alkotmányellenesen kinevezett alispán hívta össze 1865. október 4-re Nógrád megye bizottmányát az országgyűlési képviselő-választási bizottmány megalakítására. A megye birtokosainak egy része Dessewffy Ottó és Török Sándor 6 l-es alispánok elnöklete alatt ismét előzetes tanácskozásra ült össze a követendő magatartás megbeszélése végett. Az értekezleten abban állapodtak meg, hogy a bizottmányi ülésen részt vesznek, a központi választmányt megalakítják, de annak törvényellenes összehívása ellen óvást emelnek. Nagy vitát váltott ki, hogy melyik tisztikar vezetése alatt üljön össze a megyei bizottmány. A régi, az alkotmá-