Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

legrövidebb időn belül jelentős erősítés nem érkezik, Losoncot súlyos veszély fenyegeti."

162 Az ellenséges katonák közt a fegyelem meglazult. A tiszteknek nem volt befolyásuk a legénységre. A H/7, zászlóalj parancsnoka, Trojanek százados úgy akarta elejét venni a legrosszabbnak, hogy agyonlövéssel fenyegette meg a megfutamodott legénységet, ezek azonban körülvették és fenyegetőleg szembeszálltak vele. Poboril alezredes úgy véli, hogy az első és második zászlóalj is meg van fertőzve.

103 A nagy lehetőségekkel kecsegtető ellentámadás azonban május 12-e után nem folytatódott, a vezérkari főnök a 6. hadosztály támadásait leállította, és csak azt a feladatot adta a hadosztálynak, hogy Litkétől Ajnácskőig terjedően tábori őrsökkel figyelje meg a demarkációs vonalat. A hadművelet eredménye országos jelentőségű volt. A győzelmes ellentámadás megmutatta, hogy a tanácskormány az április végi és május eleji katonai, politikai válságot sikeresen leküzdötte. A proletárállam és annak kommunista vezetői mögött felsorakozott munkások között a nógrádi bányászok, munkások tömegei is ott voltak, és fegyverrel a kézben védték meg a Balassagyarmattól Salgótarjánig terjedő frontszakaszon a szocialista állam vívmányait. A hadsereg-főparancsnokság május 15-én kiadott hadseregparancsa a 6. hadosztály egységei mellett megdicséri ,,a salgótarjáni és füleki harcokban résztvett proletár hősöket elszántságukért és proletártudatukért". A hadparancs kiemelte a salgótarjáni bányák, az acélgyári, az üveggyári, a Hirsch- és Frank-gyári munkások bátorságát, amelyet a fegyveres küzdelemben tanúsítottak.

164 A győzelem azonban veszteséggel is járt. A csehszlovák ellenforradalmi katonaság a szécsényi visszavonulás alkalmával magával hurcolta politikai fogolyként Bögözi Antal direktóriumi elnököt, György Béla, Márer György és Tuskó György tanácstagokat.

105 Gólián Andrást, a salgótarjáni direktórium alelnökét, aki a kommunista mozgalom szervezése terén kiemelkedő tevékenységet folytatott a szénmedence területén, az ellenséges katonák felderítő akciója során elfogták és csak később szabadult meg a fogságból.

166 SALGÓTARJÁN ÉS A SZÉNMEDENCE ELLEN INDÍTOTT MÁSODIK INTERVENCIÓS TÁMADÁS A május 12-ig győzelmesen előrenyomuló 6. hadosztály vöröskatonáit előretörésükben a hadsereg-főparancsnokság állította meg. Ez lefékezte a hadosztály lendületét, és harci erejét a Salgótarjántól északra lezajlott helyi jellegű csatározásokra szorította. A Vörös Hadsereg páncélvonatai május 14-én váratlanul elfoglalták Feledet, ahonnan másnap támaszpontjukra vonultak vissza. Hasonló jellegű csatározások folytak a 3. hadosztály Ipoly menti arcvonalán. A támadás megállításának oka elsősorban az volt, hogy a tanácskormány vezetői olyan információkhoz jutottak, amely szerint a közeljövőben délről éri támadás a proletárállamot. A támadásban bekövetkezett szünet azonban az ellenségnek kedvezett, rendezhette sorait, és felkészülhetett az újabb offenzívára. A csehszlovák burzsoá nemzetvédelmi miniszter, Klofác elégedetlen volt a Sal-