Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

Március 29-én jelent, meg az egyházi oktatási és nevelési intézmények köztulajdonba vételéről szóló rendelet. A rendelet végrehajtásával megszűnt a középkorra emlékeztető szellem érvényesülése a magyar oktatásügyben, és egyúttal megnyíltak az iskolák kapui a dolgozó nép gyermekei előtt az oktatás minden fokán. Az iskolák államosítása mellett a proletárállam az egész kulturális életet átfogó, a korábbi haladó reformtörekvéseket továbbfejlesztő programot dolgozott ki. Ennek a programnak a keretében kívánták megvalósítani az oktatás átszervezését, az iskola és a gyakorlati élet összhangba hozását, az egységes nyolcosztályos népiskola kialakítását, a középiskolák szakosítását stb. Á megyében a legfontosabb feladat a tanácskormány rendeletének megfelelően az iskolák államosítása és az új szellemű oktatás megszervezése volt. Az első intézkedések ebben a szellemben fogantak. Március 30-án a balassagyarmati tanintézetek képviselői a tanfelügyelőséggel és a direktóriummal együttes értekezletet tartottak, melyen megszűntnek mondták ki a vallásoktatást az iskolákban. „A rendelet alapján a szerzetesi iskolákat felszámolták, csak világiasodásuk után lehetett fenntartani. Az egyházi iskolákban működő tanítók nagy része elfogadta a világiasodást. A .szent Vince rendi apácák kijelentették, hogy a szerzetből kilépnek, és mint világi tanítók hajlandók továbbra is a tanítást végezni."

99 Az oktatásügy szervezeti átalakítása az irányítók továbbképzését is feltételezte. A megyei munkástanács a művelődési ügyek intézésére Szabó Lajos középiskolai- és Tetléry Károly segédtanfelügyelőt nevezte ki. A megalakult művelődésügyi tanács két iskolai bizottságot alakított — az alsó- és a középfokú oktatásnak megfelelően.

100 A járási művelődésügyi feladatok elvégzésére szaktanácsok alakultak. A balassagyarmati járás területéről a tanács munkájában részt vettek: Balassagyarmatról Erdélyi József és dr. Schenk József, Érsekvadkertről Veszély Imre, Dejtárról Ruspay Kálmán, Mohoráról Kőszeghy Albert, Magyarnándorból ifj. Schramm Pál, Debercsényből Bnócz Gyula, Cserhátsurányból ifj. Holes András, Cserháthalápról Nagy József, Herencsényből Szabó Sándor, Marcalból Borszéky Jenő, Csitárról Gyetkó Márton, Ilinyből Somogyi Gábor, Terényből Hobán Imre, Szandáról Farkas László.

101 A művelődésügy intézői nemcsak az oktatásügy területén fáradoztak igen sokat, hanem az akkor teljesen új alapokon megindult közművelődési munka hatékonyságáért is. Tevékenységüket a megyei munkástanács támogatta és határozatbán mondta ki: „A közművelődéshez fűzött óriási proletárérdek kötelességévé teszi minden tanácsnak, hogy a legmélyebben foglalkozzék ezzel a kérdéssel, és a jövő generáció nevelése érdekében mindenki teljes erejével vegyen részt a közművelődés korszakalkotó munkájában. Elvárjuk, hogy a tanácsok átérzik ezen kötelességük fontosságát, és mindent el fognak követni, hogy a nevelés eddigi célja, tudatlan, alkoholista, beteg proletárok tenyésztése megszűnjön, és hogy az iskola ezentúl öntudatos, bátor, egészséges munkásokat neveljen."

102 Az új kultúrpolitikának megfelelően indult el a közművelődési tevékenység a járásókban. Balassagyarmaton mozgalom indult a zenei, a képzőművészeti és az irodalmi kultúra terjesztéséért. Több előadás-sorozatot állítottak össze a 25~4