Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

A táblázat adatainak ' összehasonlításából látható, hogy márciusban közel kétszeresére nőtt a termelési szint februárhoz viszonyítva, és tovább fokozódott áprilisban, amikor már meghaladta az elmúlt év novemberében előállított mennyiséget. A májusi visszaesés a súlyos katonai helyzet miatt állt elő. A következő hónapban a nehéz gazdasági körülmények ellenére a gyár termelése lassan, egyenletesen emelkedő tendenciát mutatott. A termelés a legkritikusabb pillanatokban sem állt meg, s a júliusi növekedés annak ellenére .következett be, hogy még mindig jelentős számú munkás harcolt a Tanácsköztársaság védelméért. A gyári munkásszázad felállításakor 640-en vonultak be és fogtak fegyvert, ami az összmunkáslétszám 37%-át tette ki. A pénzügyi helyzet normalizálására fontos intézkedéseket hozott a Forradalmi Kormányzótanács. A feladat megoldása nehéz volt, mert a polgári demokratikus kormányzat a világháborús károk következtében leromlott gazdasági élettel együtt inflálódott fizetőeszközt örökölt, és a pénz további romlá, sa ellen nem tudott hatásosan fellépni, az tovább értéktelenedett. A Tanácsköztársaság államának gazdasági és politikai szempontból is fontos feladata volt a szilárd pénzügyi viszonyok megteremtése. A kormányzótanács első intézkedései között jelent meg a pénzügyi direktórium felállításáról szóló rendelet, amely nyomán megyei, járási és községi szinten megalakult, és Balassagyarmaton, Pásztón, Szécsényben, továbbá Salgótarjánban is tevékenykedett e fontos szerv.

59 A pénzviszonyok normalizálása különösen nehéz volt, mert a pénz romlásával kapcsolatos rémhírek, valótlan állítások terjesztése az ellenforradalom kedvenc témája volt. A tanácskormány által kibocsátott ún. „fehér pénz" elfogadtatása sok nehézségbe ütközött. A papírpénz helyett szívesebben csak fémpénzt fogadtak el. Egyszeriben divat lett a fémpénz-gyűjtés, nehezen lehetett hozzájutni. A 200 és 250 koronás bankjeggyel sokszor csak fenyegetés árán lehetett vásárolni. A pénzügyi szervek a fegyveres karhatalom segítségével próbáltak az ellenforradalom által kialakított pénzügyi dzsungelben rendet teremteni, és felhívásukban nyomatékosan figyelmeztették „a nagyközönséget a saját jól felfogott érdeke szempontjából, hogy az aprópénz felhalmozásától tartózkodjék".

60 '• •'Mindezek ellenére a helyzet keveset javult. A Nógrádi Népszava júniusi "számának megállapítása szerint is az „aprópénz rejtegetők száma tetemesen megszaporodott az utóbbi időkben, a >fehérhasú« pénztől idegenkedők száma pedig még jobban".

61 A sajtóközleményekből kiderült, hogy a pénzzel való manipuláció nem csökkent, sőt július második felében újra megerősödött:

62 Á pénzügyi viszonyok normalizálásához mindenekelőtt békés gazdasági életre ' lett volna szükség. Az imperialista katonai akció a gazdasági stabilizációt lehetetlenné tette, így az ellenőrizhetetlen pénzügyi helyzet felszámolása sem volt lehetséges. A tanácskormány az április 3-án megjelent rendelettel forradalmi úton megszüntette Magyarországon a nagybirtok magántulajdohát, és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek szervezését határozta el. Bár a rendelet megjelenésének idején, 1919 tavaszán földosztó mozgalmak jelentkeztek a megyében is, a földbirtokrendező bizottság a Mohorán, Érsekvadkerten, Patakon, Szügyben, Ipölyszögön, Dejtáron, Csesztvén, Bakón jelentkező mozgalmak kibontakozását megakadályozta.

63 A rendelet a kis- és törpebirtokot továbbra is meg-