Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

meg. A bizottságok elnökei Ligeti Ernő táblabíró és Kletzár Lajos törvényszéki bíró voltak. A jelölőlistán ötven jelölt szerepelt, akiket a szakszer vezetek delegáltak. A lakosság mind az ötven tagot megválasztotta. A megalakult tanácsnak öt földműves — köztük volt azonban Piatrik János, a volt úrbéresek elnöke is —, két vörösőr és két katona tagja volt. Többi tagja az építőmunkások és nyomdászok közül került ki. Somló Józseffel szemben a választások alkalmával bizalmatlanság támadt. Felvetődött, hogy ne vegyék fel a jelöltek listájára. A Nógrádvármegye című lap április 9-i számában azonban védelmére kelt: néhány kevesen — kik, hogy Bőhm népbiztos szavaival éljünk— kommunistábbak akartak lenni Kun Bélánál — megsokallták volna már az ő szellemi vezetését. Tudjuk, hogy óriási többsége lesz neki is, és bízunk benne, hegy a tömeg pszichének szinte megmagyarázhatatlan (vagy nagyon is könnyen megmagyarázható?) jelensége, mellyel ez a számbajöhető egy-két ember el akart fordulni tőle, nem veszi el kedvét a további munkától."

23 E sajtópropagandának jelentős szerepe lehetett abban, hogy végül mégis bekerült a tanácsba. Salgótarján nagyközségben negyven jelölt került a szavazólistára, túlnyomó részben a munkások, bányászok soraiból. A listára felvett jelölteket munkahely, illetve foglalkozás szerint a következőképpen csoportosíthatjuk: a bánya 40%, acélgyár 25%, egyéb ipari üzemek 20%, földművesek 7,5%, közalkalmazottak 5% és az értelmiség 2,5%. A választójegyzéken a munkásmozgalomból már ismertebb baloldali képviselők mind szerepeltek, köztük Gólián András, Priska Dezső, Oczel János stb.

24 A választások során a jelöltek abszolút többsége bizalmat kapott a község lakosságától. Az acélgyári jelöltek közül csupán Kazár Józsefet és Suszter Lajost nem választották meg, a közalkalmazottak képviselői közül pedig Záhorszky Árpádot. A községi munkás-, paraszt- és katonatanács az előzőekben bemutatott arányban kezdte meg tevékenységét. Az ügyek közvetlen irányítására intéző bizottságot hoztak létre, amelynek vezetője Priska Dezső acélgyári munkás lett. Tagjai: György István, Somlyó-bányatelep képviselője, Venczel Gyula, a Hirsch-gyár képviselője. Az intéző bizottság mellett létrehozták „a termelést biztosító bizottságot" — Deák Galgócz János földműves —, a közművelődési bizottságot — Fehér Vilmos munkás —, a közegészségügyi és városrendezési bizottságot — Hraskó Károly Somlyó-bánya telepi képviselő —, a lakásügyi bizottságot — Oczel János acélgyári kőműves vezetésével. Szecsey Ernő volt szolgabíróra az élelmezési ügyek intézését bízták.

25 Pásztón április 8-án Cseri Jánost és Tari Jánost választották a direktórium vezetőivé.

20 Bérceién ugyanezen a napon választották meg a községi direktóriumot.

27 A tanácshatalom járási intéző bizottságai az egykori reakciós szolgabíróságokat váltották fel. A salgótarjáni járás 31 községének proletárjai a járási intéző bizottság elnökéül Malomhegyi Dezső szociáldemokrata acélgyári munkást választották. Jegyzője Vincze Ferenc lett, Somoskőújfaluból. Tagjai pedig Hraskó Károly Somlyó-bányatelepi lakos, Agócs István gyurtyánosi bányász, Verebély István mátraverebélyi, Cseh Dezső lapujtői lakos és Hatvani D. Miklós zagyvapálfalvi kommunista kőműves lettek.

28 A balassagyarmati járási direktórium Motyovszki Pál nyomdász vezetésével folytatta tovább a munkát. Az újonnan megválasztott intéző bizottság alkalmazta a volt főszolgabírót, Küsz-