Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

sebb mértékig kiszolgáló, ún. sárga szakszervezet tagjai a proletárdiktatúra létrejötte után sem fejezték be tevékenységüket. A vasasszakszervezet helyi vezetőségének mozgalmához nyíltan csatlakoztak ezek az acélgyári „hazafiasán gondolkodó" alkalmazottak és munkások „kiknek szíveikből a keresztény szellemet kiirtani nem lehett" a forradalmak alatt sem.

21 A párton belüli ellenzékkel folytatott harcot nehezítette a sok karrierista, kispolgári elem, akik az őszi polgári forradalom során kerültek a szociáldemokrata pártba, s akiket az egyesült pártba is átvettek. De a márciusi proletárforradalom után sem csökkent az új tagok beáramlása. Jóllehet, a párt felhígulása ellen a március 23-i népgyűlésen a balassagyarmati kommunisták tiltakoztak, mivel olyan szélsőséges eset is előfordult, hogy az államügyészt felvették az egységes munkáspártba. A jórészt polgári kézben levő sajtó a munkások tiltakozását rosszindulatúan magyarázta, és a proletárok elleni hangulatkeltő cikkben rohant ki az eset kapcsán, hogy „a kézimunkások jóval feléje helyezik magukat a szellemi munkásoknak".

22 A forradalmi szervekben, az új tanácsokban azok a munkás, katona és paraszt vezetők kerültek a községek élére, akik már a polgári demokratikus forradalomban is tevékenykedtek, de akkor még a vezetést nem tudták megszerezni. A forradalom vihara a politikailag ingatag, határozatlan polgári vezetőket nagyrészt elsöpörte útjából. Az új szervezetben a megyei direktórium élén csak dr. Somló József őrizte meg pozícióját. A szocialista közigazgatási szervek megalakulásában az üzemek, bányák munkásai, a baloldali szociáldemokraták jelentős segítséget adtak a községi direktóriumoknak, amelyek létrejöttével történelmünkben először jutottak hatalomra a kizsákmányolt és elnyomott osztályok. Intézkedéseik, rendeleteik bizonyították, hogy a forradalom előtt nyilvánosságra hozott program megvalósításától nem akartak eltérni. Az új vezetők a nép bizalmából kerültek irányító pozíciókba, és ennek a bizalomnak megfelelve tevékenykedtek a tanácshatalom fennállásának időszakában. A TANÁCSVÁLASZTÁSOK A Forradalmi Kormányzótanács április 2-án elrendelte, hogy a tanácsválasztásokat országosan április első hetében kell lebonyolítani. A választások törvényesítették a forradalom első napjaiban ideiglenesen megválasztott szerveket és vezetőket. Az április 2-án megjelent ideiglenes alkotmány tartalmazta a választhatóság és a választás feltételeit. Ezen a választáson szavaztak először a választói jogból addig kirekesztett munkások, a nők, a 18—24 év közötti fiatalok. A titkos választásokon 4,5 millió szavazó vett részt, ez a szám az 1910. évinek négyszerese volt. A választás demokratizmusát kiemelte, hogy a választópolgárok visszahívási joggal rendelkeztek. A választójogból csak a volt kizsákmányolókat, elmebetegeket, bűnözőket stb. rekesztették ki. Nógrád megyében a tanácsválasztások általában április 7—8-án megtörténtek. Ezeken a községi, járási, megyei vezetőket választották meg, továbbá a Tanácskongresszusra delegált küldötteket jelölték ki. A balassagyarmati tanácsválasztás április 7-én volt. A szavazók két választási bizottság előtt jelentek