Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom győzelme

AZ ELLENFORRADALMI ERŰK TEVÉKENYSÉGÉNEK MEGÉLÉNKÜLÉSE A volt megyei vezetők tevékenysége Balassagyarmaton — mint azt már jeleztük — a minimálisra korlátozódott a polgári demokratikus forradalom kibontakozása, győzelme után. A megbénult közigazgatási gépezet azonban — miután vezetőjét, Pongrácz György vármegyei főjegyzőt nem vonták felelősségre a világháború alatti tevékenységéért — hamar működni kezdett, és az ellenforradalom bázisává vált. November első napjaiban a régi rend hívei forradalomellenes röpiratok osztogatásával és a Bangha páter által aláírt szociáldemokrata-ellenes ívek körözésével kezdték meg tevékenységüket.

49 A forradalomellenes politikai erők szervezője és vezetője Pongrácz György lett. Aggodalommal és gyűlölettel figyelte, hogy a szociáldemokrata szervezet egyre erőteljesebben tevékenykedett, és a legnagyobb tömegerőt képviselő párttá vált, hogy az építőmunkások, nyomdászok befolyása egyre jobban érvényesült a nemzeti tanácsban. Az ellenforradalmi elemek számítottak arra, hogy a nemzeti tanács tevékenységének korlátozásával a körülmények számukra kedvezően alakulnak. November 16-án Rákóczy István volt aljegyzőt nevezték ki Nógrád megye kormánybiztosává, aki feladatának a nemzeti tanács működésének korlátozását tartotta. Akciója sikerrel járt, mert kinevezése után nem sokkal az beszüntette működését. December 8-án újból megkísérelték ugyan újjáalakítását, januárban azonban véglegesen megszűnt. A községben működő politikai szervezetek közül a szociáldemokrata pártot tartotta Rákóczy és Pcngrácz is a legveszedelmesebb erőnek, internacionalista jellege és „a bolsevik elvekkel való rokonsága miatt". Politikai likvidálása azonban jelentős tömegbázisa miatt nehéz feladatnak ígérkezett. A forradalomellenes akciók vezetői december elején megerősödtek a frontról hazatért dr. Huszár Aladár jegyzővel. A mozgékony, közéleti tapasztalatokkal rendelkező és a háborút megjárt, ereje teljében levő Huszár Aladár jó segítségnek bizonyult számukra. A helyi viszonyokról való gyors tájékozódás után megindította akcióját és felfelé is kapcsolatokat keresett. Tájékozódására elsőként a politikai reakció egyik legismertebb vezetőjétől, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöktől kapott levélben választ. A levél hatásáról Huszár Aladár a következőket jegyezte fel: „Csupa erő, hit, csupa akarás lángolt benne, amely nem ismert csüggedést, nem ismert megalkuvást, és nem ismert félelmet. Ettől kezdve odaálltam én is azok közé, akik ennek a nemes és hatalmas léleknek irányítása mellett küzdeni akartak. A gyávaság, az árulás ellen, egy szebb, boldogabb jövőért, a keresztény Magyarországért." 50 Az ellenforradalmi csoporttá alakult közigazgatási vezetés a felsőbb állami szervekhez is — köztük a hadügyminisztériumhoz — segítségért fordult, és nem eredménytelenül. A hadügyminisztériumban Fridrich István államtitkár katonai segítséget ígért. Támogatta őket Tombor Jenő vezérkari ezredes is. Segítőtársul Vizy Zsigmond, Trautvein Ottó és Bercelly György katonatisztek érkeztek Balassagyarmatra. Közreműködésükkel olyan fegyveres testületet kívántak létrehozni, amellyel a szociáldemokrata vezetés alatt álló „vörös kokárdás" munkásőrséget fölöslegessé tették volna. Decemberben és januárban megbízható tisztekből ún. „palóc dandár" szervezését kezdték meg. „Egy pillanatig