Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az önkényuralom évei (1849—1867)
lékeztek meg Széchenyi István haláláról, melyek Balassagyarmaton, Losoncon, Szécsényben. Nógrádon, Gácson, Bujákon, Jobbágyiban, Mohorán, Nőtincsen voltak jelentősek. E megemlékezések közül némelyek, mint pl. a gácsi még magán viselte a Forgách grófok konzervatív buzgólkodását, de a többségük, különösen a losonci, a balassagyarmati már az önkényuralom elleni kiállás, s a Habsburgok elleni tüntetés jegyében zajlott le. Az úri osztály vezetése alatt bontakoztak ki az 1860. augusztus 20-i Szent István napi nagy és látványos tömegmegmozdulások is. Losoncon több ezer ember gyűlt össze, a hitfelekezetek együtt emlékeztek meg az évfordulóról, kitűzték a tilos piros-fehér-zöld zászlókat és a Himnuszt, Szózatot énekelve tüntettek Bécs ellen. Augusztus 20-án megyeszerte hasonló megmozdulásokra került sor. Az uralkodó osztály részvétele nélkül kibontakozó tömegmozgalmak azonban nem álltak meg a megemlékezésnél. 1859-ben a pozsonyi főtör vény szék elnöke már azt kénytelen írni a balassagyarmati megyei törvényszék elnökének, hogy „erélyesen, minden elnézést félretéve alkalmazza a törvényt, mert tudjuk, hogy különösen Nógrád megyében nagyon izgatott a hangulat". A törvény erélyes alkalmazása ellenére 1860 nyarán egyre feszültebbé vált a légkör. A parasztság adómegtagadásokkal, az adók nagysága elleni tiltakozással, a sorozásokon való meg nem jelenéssel tiltakozott az abszolutizmus ellen. 1860 nyarán Kossuthot és Garibaldit várta a megye népe, az érkezésükről szóló híreket vásárokon terjesztették. 1860. augusztus 18-án, a császár hivatalos ünneppé nyilvánított születésnapján, Balassagyarmaton az utcajelző táblákra Kossuth, Klapka, Garibaldi nevét írták fel az éjszakai órákban. Az Októberi Diploma kibocsátása előtti időszakban a falvak hangulatát, állásfoglalását és öntudatát szépen tükrözi Tereske község nyilatkozata, melyben a cs. kir. bel- és igazságügy-minisztériumnak a község rendezésével és törvénybírói választásával kapcsolatos rendeletét a következőkkel utasította vissza: „Minden bajaink orvoslását egyedül az országgyűléstől várjuk. Az érintett bírák választásába nem ereszkedünk annál is inkább, mert az ismét csak folytatását jelentené a jelenleg is alkalmazott községi rendszernek és ezáltal ehhez való ragaszkodásunkat tanúsíthatnánk ..." Egy akarattal tett nyilatkozatát Tereske község azon kéréssel terjesztette a rétsági szolgabírói hivatalhoz, hogy azt a cs. kir. kormánynak küldje fel. A tereskei példa is bizonyítja, hogy a tömegmozgalmak megelőzték a bekövetkezett eseményeket. 18 1860. októben 20-án végre megjelent a Diploma. Az uralkodó előbb Prónay Józsefet nevezte ki nógrádi főispánnak, minthogy azonban ő visszalépett, a császárhűségével Nógrádban erősen kompromittált Zichy Ferenc gróf kinevezésére kényszerült. Az Októberi Diploma kiadása után kissé megkésve, de annál energikusabban elevenedett meg a megye hivatalos politikai élete. A megye reformkori politikai vezetői vették át teljes egészében a politikai élet irányítását. Károlyi János, 1848-as első alispán december 14-én Zichy Ferenc, a császár által kinevezett főispán szándékos mellőzésével magánértekezletre hívta össze a megye volt politikai vezetőit Balassagyarmatra. E magánértekezlet döntött a politikai élet megindítására vonatkozó legfontosabb kérdésekben. Általános alapelvként a következőkben állapodtak meg: az elmúlt 1.2 év törvénytelennek tekintendő; a jogfolytonosság 1848-tól folytatólagos; a legkövetkezete2* 19
