Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

vánó, de mindenképpen gyorsari meggazdagodni óhajtó kereskedők hadártól. 1890-ben a megyében 490 szatócs, 208 vegyeskereskedő, 61 rőfös, 34 gyarmatáru-kereskedő, 36 fűszeres, 31 gabonakereskedő, 24 bőrös és ugyanennyi fakereskedő kínálta portékáját. A kapitalizmus betört és átszőtte a megye társadalmát. Behálózta az életet a pénz, s a pénz utáni hajszát tette istenné. E társadalmi képben ott látjuk az egyik oldalon a profit utáni hajszában az emberségükből kivetkőzött, a pénzt fetisizáló tőkéseket, a másik oldalon a mindennapi életért, a kenyérért, az élet fenntartásáért keservesen megküzdő, a tőke igájába fogott ipari, mezőgazdasági munkások tízezreit.

138 A kapitalista fejlődés alapvetően átalakította a megye társadalmát. Míg a kiegyezés előtt a megye lakosságának túlnyomó része mezőgazdaságból élt, a világháborút közvetlenül megelőző időszakban a megye társadalma már egészen más megoszlást mutatott. A 261 517 lakosból 106 321 volt a kereső. A keresők foglalkozási megoszlása a következőképpen alakult: Termelési ág Keresők száma Mezőgazdaság 60 420 Ipar 20 420 Bányamunkás 6441 Cseléd 4260 Napszámos(nem mezőgazdasági)2410 Közlekedési dolgozó 2250 Közszolgálati dolgozó 2842 Kereskedő 2313 Véderő 1857 Egyéb, meghatározatlan 3320 A legdöntőbb változás az volt, hogy az ipari lakosság létszáma és aránya jelentősen megnőtt, a mezőgazdasági lakosság pedig kb. 60%-ra csökkent. A 60 420 mezőgazdaságból élő, kereső lakosból azonban 10 505 volt a mezőgazdasági cseléd, 13 885 a mezőgazdasági munkás (napszámos), 1679 a törpebérlő, összesen tehát a mezőgazdasági kereső lakosságból 25 769 az agrárproletárok sorába tartozott. Ha a 15 565 mezőgazdasági segítő családtagot is levonjuk a mezőgazdaságból élő lakosság számából, megkapjuk a birtokosok tényleges számát. Nógrád megyében tehát az első világháború előtt csak 18 344 birtokos maradt, kiknek túlnyomó többsége szegény- és középparaszt volt. A megye társadalmának vizsgálatából levonható további fontos megállapítás az, hogy a nógrádi munkásság túlnyomó többsége a nagyüzemhez kötött ipari proletár volt. Több mint 10 000-en dolgoztak a 20 főnél többet foglalkoztató üzemben és több mint 6000-en a bányákban. A megye társadalmára jellemző az is, hogy az ipari munkásság a megye keleti felében összpon-