Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)
:A "szállítás területén már a lóvontatás megjelenése is csökkentette a kézi szállítások távolságát. A lóvontatás elterjedése után 100 méteren túl már nem szállítottak kézi erővel. A lóvontatás mellett jelent meg a gőzgépekkel való vontatás. A szállítást szintén a villamosenergia elterjedése forradalmasította. 18,95-ben helyezték üzembe a Király-táróban az első végtelen kötélszállítást, melyet egy 20 Hp-s egyenáramú motor hajtott. ' "] V ' ... Kezdetben a bányák saját használatukra gőzgéppel hajtott dinamókkal fejlesztettek áramot. 1896-ban a zagyvapálfalvi Frigyes- és az etesi Amália-akna kapott önálló áramfejlesztő berendezést. A baglyasaljai András-aknán pedig ugyanebben az évben már egy kis erőmű létesült, amely a Gusztáv-aknának is áramot adott, és ugyanakkor ellátta a két bánya közötti Villamos vontatást is. Az első villamos erőtelep, mely a körülötte levő üzemeket táplálta, 1895-ben Zagyvapálfalván épült. Az erőtelepnek 4 gőzkazánja és 120 fordulatú Hp-s gőzgépe volt, mellyel 3000 volt feszültségű áramot tudták előállítani. A szén elszállításában nagy szerepet játszottak a rakodók. Az első rakodókat — a Jakab-táró rakodóját és a József-rakodót — a vasút üzembe helyezése után már megépítették. Későbbiekben osztályozó is épült. Az első mai értelemben vett rakodó, az 1893-ban felépült zagyvái rakodó volt, mely ugyanakkor az ország legrégibb szénosztályozója is. A bányaüzem növekedése szükségessé tette melléküzemek, javítóműhelyek alapítását is. Az első javítóműhely Inászón létesült a 70-es években, 1880-ban alakult a baglyasaljai, végül 1895-ben a zagyvapálfalvi, mely a későbbiekben üzemmé nőtte ki magát. 126 A Szénbányászat mellett a másik terület, hol jelentős és határozott fejlődés mutatható ki, a vásgyártás. Az osztrák banktőke behatolása indította itt is meg a nagyarányú fejlődést. Az Angol—Magyar Bank felszámolása után, annak részvényeit a Wiener Bankverein vette meg, és így a salgótarjáni vasfinomitó részvényeinek többsége ennek a banknak a fezébe került. A Wiener Bankverein tőkéseinek bevonulása burkolt formájú tőkekivitel volt, ugyanis a részesedésen alapuló függés állapotát hozta létre. 1881-ben a Salgótarjáni Vasfinorrútó Rt.-ben helyet foglaló Wiener Bankverein részvényesei kényszerítették ki a Rimamurányi Vasmű Rt.-vel a fúziót és hozták létre a Rimamurányi Salgótarjáni "Vasmű Rt.-t. Az új vezetőségben a gömöri vasgyárosok nem kaptak helyet. Az osztrák tőkét képviselő tőkések mellett csak Borbély Lajost és Brüll Ármint találhatjuk a vezetők között. Az 1881-es fordulat után az új részvénytársaság vezér- és műszáki igazgatósága Salgótarjánban jelölte-ki á központot és innen irányította gömöri, borsodi üzemeit is. A fő gyártási irányvonal az volt, hogy a salgótarjáni és ózdi gyár azonos gyártási folyamatait egy helyre összpontosítsák. A Salgótarjánban gyártott,új cikkek közül jelentős volt a szekértengely, melyet a meleghengermű hulládé 1 kából állítottak elő. A tengelyeket két részből kovácsolták össze. Ugyanakkor tervbe vették a huzal- és szeggyártás fejlesztését és a mezőgazdasági szeráru, valamint a hidegen hengerelt szalagacél gyártására is berendezkedtek. 1885-ben a gyár 272 542 q buckavasat és félterméket tudott évente előállítani, a hengermű kapacitása ugyanekkor 225 700 q volt. " : ••" ; * ' ""
