Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

jelenthette csak a kamara, hogy ^befejeződött az a 10 éves periódus, amely 1873 óta tart... behegedtek a közgazdasági sebek". Ebben az évben már valóban jelentékeny előrehaladás történt az iparban, bár nem volt kedvező a kereskedelem és a mezőgazdaság helyzete. Tíz hosszú évet kellett várni a közgazdasági sebek behegedésére. A kamarai jelentések azonban nem elemezték a még nagyobb problémát, a dolgozó nép helyzetét. A gazdasági válság terheit ugyanis nem a tőkések, hanem a nép viselte.

113 Annak ellenére, hogy a bank- és hitelélet a válság időszakában állandóan mélyponton volt, a hét nógrádi bankból egy sem ment tönkre. A bankok együttes tőkeereje 1874-ben 1 145 398 forint volt. Ez 1878-ra 1 756 912 forintra és 1881-re pedig 3 073 987 forintra emelkedett. A tőkeerőt tekintve tehát a válság első éveiben ugyan lassabb volt a fejlődés, a válság második felében azonban már évi félmilliós, sőt ennél nagyobb emelkedést is ki lehet mutatni. A válság egész idősszakában pedig majd háromszorosára emelkedett a nógrádi bankok tőkéje. Ugyanezt a képet egészíti ki a nógrádi bankok tiszta nyereségének alakulása. 1874-ben a Balassagyarmati Takarékpénztár 2895 forint, 1877ben, a válság mélypontján 9205 forint és a válság utolsó évében 18 815 forint tiszta nyereséggel zárt. Ugyanezekben az időszakokban a Salgótarjáni Takarékpénztár 3693, 5518 és 9119 forint, a Szécsényi Takarékpénztár 367, 2956 és 5600 forint tiszta nyereséggel zárt. A társadalom eladósodását ugyanakkor bizonyítja, hogy a válság 10 éve alatt a jelzálogkölcsön összege (ingatlanokra betáblázott összeg) 286 233 forintról 769 292 forintra nőtt; a váltótárca forgalma szintén duplájára, 871 642 forintról 1 681 077 forintra emelkedett a hét nógrádi bank viszonylatában. 1874ben a Balassagyarmati Takarékpénztár egyszerre 300 adósát perelte be, mivel nem tudtak fizetni, akiknek vagyona több ezer forintig volt jelzáloggal terhelve. A bank segített magán és elárvereztette adósait. A végrehajtottak száma egyre nőtt, míg 1878-ban 389 181, 1880-ban már 500 418 forint értékű birtok került dobra Nógrád megyében. A gazdasági válság éveiben a hitelélet pangása lassúbb fejlődést biztosított ugyan a megyei hitelintézeteknek, de különösen a válság második felében ennek ellenére is jelentős gyarapodást értek el.

114 A nógrádi szénbányászat helyzete is sajátosan alakult a válság időszakában. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1872-ben 2224 alkalmazottal, 2 935 000 q szenet termelt. 1875-ben, a válság mélypontján mintegy 1 millió q-val kevesebbet, de csak 976 alkalmazottal. 1881-ben már ismét 2 471 000 q-ra emelkedett a termelés, az alkalmazottak száma azonban csak 1025-re, vagyis még mindig kevesebb, mint fele volt az 1872-es évinek. A termelés határozott emelkedése a társaság bányáiban 1877-től kezdve mutatható ki, 1877-ben 2 114 000 q-t, 1878-ban már 2 351 000 q-t termeltek. A munkásoknak több mint felét azonban szélnek eresztették. A munkaerő fokozottabb kizsákmányolásán túlmenően a vállalat nagyobb fokú gépesítésével tudták a munkáskezet pótolni, 1875-ben már 10 gőzgépet alkalmaztak (összesen 236 lóerővel). 1877-ben újabb 4 mozdonyt állítottak be (összesen 280 lóerővel). A válság időszakában,