Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

Andrássy Manó vezetésével Szontágh Pál, Schmidt Ottó, Latinak Miklós és pesti vaskereskedők 1 millió forintnyi részvénytőkével alapították a társaságot. A vasgyárosok és a részvénytársaság szerződést kötöttek 25 000 bécsi mázsa vasnak 3 forintos egységáron történő szállítására. A vasgyár helyét Salgótarjánban jelölték ki, melyet a vasútvonal és a szénmező indokolttá tett. A társulat még az alapítási évben kiterjedt szénmezőket vásárolt Salgó—Eresztvény— Medves—Vecseklő határában. A bányatelep és a Vasfinomító Társaság közötti mintegy 200 méteres szintkülönbséget három siklópályával és vízszintes szállítású lóvontatással oldották meg. Az alaptőke hamar elfogyott. A vasmű és az iparvasút megépült, de a berendezésre már nem futotta a tőkéből. Az Angol— Magyar Bank közbeiktatásával sikerült az alaptőkét 2 millióra emelni, és ezzel az alapítás befejezését biztosítani. A gyár építését késleltette az is, hogy 1869 után a vasárak fokozatosan emelkedtek úgy, hogy az alapítók a későbbi nagyobb haszon reményében nem sürgették a gyár gyors építését. Az üzemkezdetre így csak 1871. november 19-én került sor, amikor is a társulat elnöke, gróf Andrássy Manó az érdeklődőknek bemutatót is rendezett.

109 Az alakulástól az üzemkezdetig eltelt hosszú idő alatt megváltozott a gyár gyártási programja is. Eredetileg vasúti síneket akartak gyártani. Ezt a programot módosították úgy, hogy a gyár profilja az épület- és fazonvas lett. A kezdeti idők termelése sem minőségileg nem volt kielégítő, sem pedig nem volt gazdaságos. A fűtőberendezések nem a salgótarjáni szénre készültek. A tüzelőberendezéseknek ez a hiányossága gyenge termelési eredményekben és a silány minőségben jelentkezett. A gyár további modernizálására volt tehát szükség. Ezt az Osztrák—Magyar Bank és a Wiener-Wechsler Bank közreműködésével végrehajtott tőkeemeléssel biztosították. 1874-ben 72 000 q vasárut termelt a gyár.

110 Az 1867 utáni ipari fejlődésről kialakítható képet egészíti ki a megyei malomipar gyors fejlődése. A kiegyezés időszakában a losonci gőzmalom máiüzemelt és 1000 q gabonát is megőrölt naponta. Az őrleményt nemcsak Magyarországra, hanem külföldre is szállították. A 70-es évek elején a részvényeseknek 1000 forint részvény után 150—200 forint osztalékot fizettek. A kiegyezést követően meggyorsult a kisebb gőzmalmok alapításának üteme is. 1873-ban már 23 kisebb gőzmalom is működött a megyében.

111 Az előbb említett iparágakon túlmenően komolyabb gyáripart az első időszakban még nem találunk. Volt a megyében 2 gyapjúfonógyár, a gácsi és a losonci. A losonci posztógyárat 1868-ban a Vahrmann Mór és Fia Bankház alapította 300 000 forintos alaptőkével. A gyár az akkori viszonyok között jól felszerelt, modern üzemnek számított. Az energiát 50 lóerős gőzgép biztosította és 720 orsó, 56 mechanikai és 24 kézi szövőszék tartozott a felszereléséhez. Az alkalmazott munkások száma 250 volt. A gyár kezdeti időszakának története beszédes bizonyítéka a textiliparban az osztrák és magyar tőkések között for lyó kíméletlen harcnak. A gyár alapításakor a kormány ígéretet tett, hogy a honvédség posztószükségletének egy részét a gyárból rendeli meg. A tiszta gyapjúból készült posztóminta meg is felelt az. előírásoknak. Ennek ellenére a közös hadügyminisztérium nem a losonci posztógyártól, hanem osztrák üzemektől rendelte