Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

len magaviselete zavarja évek óta Nagyoroszi község belbékéjét". Ézzei indokolták a katonai karhatalom kirendelését és ezt az okot használták fel a bíróválasztás során lezajlott vérengzés megmagyarázására. Jobbágyi község az 1885. január 7-én tartott tisztújítás ellen emelt panaszt. Panaszukban rámutattak arra, hogy a választókat joguk gyakorlásában „a helység szűk volta és a csendőrök közbelépése megakadályozta". Ezt a panaszt is elutasította a megye. Bércei község 1888. január 25-én lefolytatott községi elöljárósági választás ellen nyújtott be panaszt. A panaszt azonban azon a címen, hogy az nem törvényes határidőn belül érkezett be, elutasították. Szécsény község 1888. február 8-án tartott elöljárósági választás elleni panaszát — mint alaptalant — ugyancsak elutasították. A panasz jogosságát a legszebben az bizonyítja, hogy a megye ennek ellenére a bíróválasztást kénytelen semmisnek kimondani, mivel az elnöklő főszolgabíró vitathatatlanul törvénysértést követett el. A karancssági lakosok az 1891. február 25^én tartott képviselő-választás ellen tiltakoztak. Azzal az indokkal utasították el őket, hogy a csendőrök igénybevételét a község nyugtalan viselkedése okozta. E néhány példa is meggyőzően bizonyítja, hogy a községi képviselő-választások alkalmával minden eszközt megengedhetőnek tartott az úri osztály, az 187l-es törvénnyel amúgy is megnyirbált falusi önkormányzati jog még teljesebb megsemmisítésére.

93 A bíró választásokat a község, a járás birtokosai irányították a megye, járás hivatali szervei, hatalmi apparátusa segítségével. Szépen mutatja be ezt a Salgótarjáni Lapok korabeli, 1902-es számában írt bátor cikk: „Salgótarjánban nagyságos Szilárdy Ödön minden hatóságot képvisel. A képviselőtestületben fejbólingató Bálintok ülnek... Egyhangú bíróválasztás volt Tarjánban, illetve kéthangú. Az egyik hang Szilárdy Ödön nagyságos úré, a másik hang Martonfalvy Gyula főszolgabíró úré... Az egész bíróválasztás nem választás, hanem kinevezés volt. Szilárdy nevezte ki az új bírót, de a főszolgabíró is rászolgált a pensiora." A salgótarjáni bíróválasztás történetéhez tartozik az is, hogy Kopcsák János tanítót 50 korona, Okolicsányi Lajost 200 korona pénzbírsággal sújtották „illetlen viselkedésük" miatt, mivel a visszaéléseket szóvá merték tenni. A Salgótarjáni Lapok éléről pedig a következő évben eltűnt a merész és bátor főszerkesztő.

94 A megye szegényparasztságának megmozdulásai a század végén és a XX. század első évtizedében kezdtek tudatosabbá válni és szélesebb körben kibontakozni. Az urak is kénytelenek voltak megállapítani, hogy „egy hatalmas elem, a földműves osztály kezd életjelt adni magáról, félő hogy Dózsa tűzlelkét fölkölti sírjából a fájdalom és a nyomor". 1897 nyarán aratósztrájk tört ki Losoncon. Ugyanebben az évben a cséplőmunkások sztrájkoltak a mohorai Zichyféle uradalomban, ahol mintegy 80 aratómunkás szüntette be a munkát és bérrendezést követelt. 1907 októberében Somoskőújfalun Krepuska Géza cselédei, mivel a tiszttartó le akarta vonni a párbért bérükből, felléptek a tiszttartóval szemben, a segítségül hívott bírót, segédjegyzőt is megverték. A főszolgabíró csendőri kísérettel szállt ki rendet teremteni, a cselédek azonban a csendőrökkel is szembeszálltak, akik négy cselédet letartóztattak. Sztrájk zajlott le 1907-ben Horváth Bertalan homokterenyei, Mocsáry Sándor lapujtői Birtokán, ahol a cselédek léptek sztrájkba. Krecs Lajos és Ivánka Ödön aratómunkásai ugyanebben az időben aratósztrájkot folytattak Salgótarjánban, illetve a szécsé-