Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

Az adókivetés során mindig a birtokos osztály érdekeit tartották szem előtt. A megyei Földadó Bizottságban a megye nagybirtokosai foglaltak helyet és így nem véletlen, hogy a legsúlyosabb aránytalanságok jöttek létre. Gróf Zichy Ferenc 37 000 kat. holdat meghaladó birtoka után holdanként 48 krajcár adót, Gyürky Ábrahám gróf több mint 6000 holdas birtoka után holdanként 51 krajcárt, Szilárdy Ödön 2000 holdat meghaladó birtoka után holdanként 58 krajcárt fizetett adóba. A vagyon csökkenésével tehát szinte egyenes arányban nőtt az állami egyenes adó összege. Az 1—20 holdas parasztok holdanként már 5—6 vagy több forintot is voltak kénytelenek fizetni. Abban az esetben, ha a parasztság a nagybirtokosokkal azonos arányban viselte volna a terheket, miximálisan 300—350 000 forint egyenes adót lehetett volna kivetni a megyében. Ezzel szemben 1883-ban az állami egyenes adó összege 870 790 forintot tett ki. A több mint fél millió forintot kitevő többletösszeget a parasztság szinte egyedül volt kénytelen kifizetni. Még szemléletesebbé válik a kép akkor, ha kiragadunk a községek sorából egyet. Kisterenye község pl. 7654 kat. hold után 9318 forint adót fizetett. Ebből Gyürky Ábrahám gróf 6426 hold birtoka után 3296 forintot, a fennmaradó paraszti vagy kisbirtokosi kézben levő 1228 hold után a kisterenyeiek 6222 forintot fizettek, egyhatodnyi terület után tehát kétszer akkora adóösszeget, mint a gróf.™ Az állami egyenes adó összege 1867 és 1914 között lényegében nem változott a megyében. 1886-ban valamivel több mint 800 000 forint, 1908-ban pedig valamivel több mint 1 600 000 korona volt, mely az előbbivel azonos összegnek felel meg. Ezzel szemben jelentősen nőtt ugyanebben az időszakban a vármegyei pótadók összege, melyet az egyenes adó alapján vetettek ki. Amíg 1883-ban a parasztok pótadóként megyei átlagban az egyenes adó 14,7%-át fizették, mindössze 123 369 forintot, addig 1908ban már az egyenes adó 64,2%-át, 1 080 912 koronát, tehát az állami egyenes adóval majdnem azonos összeget. Az adóterhek nagyságát jól mutatja az, hogy a megye lakossága által viselt adóterhek összege 1908-ban 3 796 291 korona volt, vagyis minden lakosra 16,5 korona esett. Járási bontásban a legnagobb adóterhet a füleki járás viselte, 886 648 koronát, legkevesebbet a gácsi járás, 232 690 koronát. Az egy főre eső teher a legnagyobb volt a sziráki járásban, 20,1 korona, legkisebb a gácsi járásban 11,1 korona. Az egyenes adó összege a legnagyobb volt a füleki járásban, 417 096 korona, legkisebb a gácsi járásban, 85 868 korona. Legtöbb pótadót a szécsényi és a gácsi járásban szedtek, az egyenes adó 75,5%-át, legkevesebbet a nógrádi- járásban,, az egyenes adó 56,4%-át. A megyei pótadók nagyságát és növekedését emelik ki azok az összehasonlítások, melyeket az 1883-ban és az 1908-ban szedett pótadókkal kapcsolatban tehetünk. A salgótarjáni lakosok pótadója 16%-ról 59%-ra, a kisterenyeieké 10%-ról 76%-ra, a zagyvarónaiaké 11%-ról 62%-ra, a fülekieké 6%-ról 42%-ra, a somosköieké 21%-ról 78%-ra, a somoskőújfaluiak 18%-ról 123%-ra emelkedett. Az állandóan növekedő pótadók tehát a parasztság kifosztásának nagyon is hatékony eszközeivé váltak.

80 Az adókat azonban nem csak kivetette, hanem kíméletlen szigorral, az emberiesség legelemibb szabályait semmibevéve, brutálisan végre is hajtotta a 8 Nógrád megye története 11S