Egészségügy, szociális gondoskodás, sportirányítás 1950-1970 - Dokumentumok a Nógrád megyei tanácsok működéséhez 1950-1970 II. Nógrád megye tanácsai az emberért (Salgótarján, 1979)

DOKUMENTUMOK - II. Szociális gondoskodás

utcában lakó cigányok már valamennyien háztulajdonosok. A Mikszáth Kálmán utcában 3 család vásárolt állami házat. A rendszeresen dolgozók igénye megnövekedett a fejlettebb lakáskultúra iránt, több lakásban található új bútorzat, fotelekkel és rádióval... A fentiek is igazolják a bevezető részbon megállapított tényt, hogy a rendszeresen dolgozó cigányok be tudnak kapcsolódni a szocialista társadalomba és életmódjuk hasonló a többi dolgozóéhoz. Ezért szükséges, hogy elemezzük munkaviszonyukat és tegyünk meg mindent az e téren való fejlődés érdekében. Munkaviszonyuk : 1962-ben munkára jelentkezett 26 férfi és 39 nő, elhelyezést nyert 17 férfi és 20 nő. 1963. szeptember 26-ig jelentkezett 26 férfi, és 30 nő, elhelyezést nyert 19 férfi és 18 nő. Ezek a számok azt mutatják, hogy a munkaalkalom igénylése növekszik a cigányok részéről. Szükséges azonban azt is megjegyezni, hogy az elhelyezettek száma nagyobb lehetne, ha vállalnának minden munkát. Általában csak a könnyebb munkát vállalják szívesen a férfiak is, a nők főleg takarítónőként szeretnének elhelyezkedni. Elég gyakori az, hogy az asszonyok néhány nap múlva otthagyják a munkahelyet és bizonyos idő elteltével újra jelentkeznek munkáért. Nehezen szokják meg az üzemi alkalmazást, mert ott pontosan kell a munkára megjelenni. Egyes vállalatok és intézmények (Szociális Otthon, MÉK, Vasipari Javító Vállalat) előítélettel fogadják a cigányokat és nem szívesen alkalmazzák őket. Több helyen sokkal alaposabban kellene foglalkozni velük, mind a vállalat vezetősége, mind a szakszervezeti bizottság részéről. Ahol megfelelően fogadják a cigányokat és rendszeresen foglalkoznak velük, ott éveken át megmaradnak. Ebből a szempontból legjobb a helyzet a Bútorgyártó Vállalatnál és az Épületszerelő Vállalatnál. Ezeken a helyeken bevonják őket az oktatásba, a társadalmi munkába és itt jó a munkához való viszonyuk is. Igen magas a cigányok száma a Városi Tanács Köztisztasági részlegénél. Elősegíthetné a cigányok munkába állását, ha többen igyekeznének szakképzettséget szerezni. A munkát vállalók közül ugyanis szakképzett nincs, betanított munkás is kevés van, legnagyobb részük csak segédmunkásként alkalmazható. Ilyen körülmények között a Városi Tanács munkaügyi főelőadójának sokkal több idejét veszi el a velük való foglalkozás, mint az egyéb dolgozókkal, mert nehezen válogatnak a munkahelyek között és nevelő tevékenységre van szükségük a meggyőzésüknél. Szociális és egészségügyi helyzet: A múlthoz hasonlóan a legutóbbi beszámoló óta eltelt időszakban is megtettek az illetékes tanácsi szervek mindent, hogy a cigányok szociális helyzetét javítsák. A gyámhatóság 1962-ben 53 esetben utalt ki pénzügyi segélyt, ebből 25 esetben cigány családok részére. Ebben az évben augusztus végéig 31 gyámügyi segélyezés történt, köztük 16 cigány család van. Kitűnik a fenti adatokból is, hogy a cigányok gyámügyi segélyezése a lakossághoz viszonyított számarányukhoz képest nagyon magas volt, 1962-ben majdnem 50 %, 1963-ban pedig több mint 50 %. A fenti adatok oka abban keresendő, hogy ezekben a családokban nincs meg a kellő felelősségérzet gyermekeikkel szemben. Nem gondol-