Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Reiter László: „Nógrád a Köz Ügyért". Források a vármegyeháza történetéhez

Az uralkodó 1790-ben bekövetkezett halála után a vármegye azonnal visszaállította az önkormányzati rendszert, megszűnt a külön működő törvényszék és így feleslegessé vált az amúgy is igen rossz állapotba került szügyi épület és az iratokkal együtt beköltözött Balassagyarmatra az igazságszolgáltatás is. A több kisebb-nagyobb épületből álló és többször toldozott megyeháza már 1830 táján itt is szűknek bizonyult és egyre sürgetőbbé vált egy végleges nagy épület létrehozása. Az új építésével kapcsolatban felmerült viszont a megyeszékhely Balassagyarmatról való elhelyezésének kérdése is. Egyrészt Losonc és környéke, másrészt Szécsény és környéke nemességének nem volt megfelelő a megye nyugati határán fekvő Balassagyarmat. Losonc viszont a délnyugat-nógrádiaknak volt távol és így esett a választás Szécsényre, mely a megye közepén feküdt. A szécsényi megyeháza építése azonban megbukott gróf Forgách Józsefnek, a mezőváros földesurának ellenállásán. Ezek után végül 1833-ban amellett döntöttek, hogy az új megyeházát régi helyén, Balassagyarmaton kell felépíteni.

4 A tervezés munkáival Kasselik Ferenc pesti építészt bízták meg. Kasselik osztrák származású pesti építészcsalád tagja volt. Apja Fidél, Waidhofenben született, de már mint pesti lakos halt meg 1830-ban. Fia Ferenc 1795-ben Pesten látta meg a napvilágot és ő lett évek múltán az első pesti építési nagyvállalkozó. Munkássága főleg a kivitelezésre szorítkozott, a klasszicista építészetet terjesztette és népszerűsítette. Mintegy 400 műve ismert az országban, melyek közül jelentős vidéki munkája a balassagyarmati megyeháza. A tervek elkészülte után az építkezést 1834 elején kezdték el és 1835 szeptemberében fejezték be. Az összes költségek 46945 forint 30 krajcárt tettek ki, az építményi pénztár kezelője Garba István volt.

6 Kijelölt építési bizottság felügyelt az építkezésre és számoltatta el időnként a pénztár kezelőjét. Ide folytak be azok a pénzbeli ajánlások, adományok, melyek még az építkezés megkezdése előtti években történtek. Ezek igen különbözők és szerteágazók voltak melyekből néhányat ismertetünk: „(...) Első Al Ispány úrnak meghagyattatott, hogy ezen építésnek Plánumát és a költségek elő jegyzékét a jövő Köz Gyűlésre elő terjesztvén, Járás és Kerületbéli Tiszt urak addig is a Birtokosokat és mind azokat is akik e végre ajánlani kívánnának s úgy szinte azokat is akik azelőtti vélemény szerint a Losonczon építendő Megye Házára ajánlásokat tettek, személyesen és Leveleik által hathatósan szólítsanak fel és a teendő ajánlásokat mutassák bé. (...)"

? Ismeretes, hogy ekkor a só állami monopólium volt. 1832-ben a só ára emelkedett és ekkor a megye az illetékesek felé fordult azzal a kéréssel, hogy a felemelt összeget, mely a megyei sóhivatalnál többletként jelentkezett, az építkezésre fordíthassák. A válasz elutasító volt, mely szerint: „...a só felemelt árának pénztára egye4. Nógrád megye története 896-1849.1. kötet. Salgótarján, 1969. 304. p. 5. Művészeti kislexikon. Budapest, 1980. 286. p. 6. Nógrád megye története, i. m. 11. p. 7. NML kgy. jkv. 1832. XI. 24. 774. p.