Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)
Praznovszky Mihály: Drégely ostroma 1552-ben
1549-ben meghalt Várday Pál és az érseki széket néhány évig nem töltötték be, s így birtoka, köztük Drégely vára megmaradt ugyan egyházi kézen, de valójában királyi 78 kezelésű lett, mert az érseki jövedelmet a korona szedte be. Ettől kezdve Szondy György egyedül a királynak tartozott hűséggel. S miként látni fogjuk, a vár állapota, a vele való nemtörődömség elégszer alkalmat adott volna neki az őrhely elhagyására. De még 1552. március 13-án is hűségét olvashatjuk ki leveléből. A kamara már 322 forintnyi járandósággal tartozik neki s nagyon kéri fizessék már meg ezt, hiszen „őfelségétől meg vagyon parancsolva kétszer immár, hogy meg legyen." Nem akarja itt hagyni a várat, hogy személyesen kérvényezze jogos járandóságát, mert a veszedelem nagyon közel van már: „Én magam felmentem volna de az király őfelsége házát nem merem elhagyni." 79 Három hónap is alig tellett belé s a török megjelent Drégely kapuja előtt. A vár állapota Ismerjük jól a „rozzant akol" kifejezést, amellyel a török Eger vára erejét minősítette, későbbi nagy csalódására. Teljesen helytálló viszont ez a kifejezés Drégelyre vonatkoztatva, amelynek megerősítéséért annyiszor szót emelt kapitánysága egy évtizede alatt maga Szondy György is. A panaszos levelek, vizsgálati jegyzőkönyvek áradata egy évtized alatt úgy keletkezett és semmisült meg, hogy szinte érdemleges esemény nem is történt. Pedig már 1546-ban törvény szólt a vár megerősítésére. Ami azért is fontos volt, mert -Mehmet pasa Nyitra, Hont, Bars, Nógrád, Veszprém, Zala, Heves és Somogy vármegyéket azzal fenyegette meg levelében, hogy „tüzzel-vassal fogja elpusztítani". Ezzel is összefügg I. Ferdinánd törvénye, amelyben elrendelte a Dunántúlon lévő Dombó, Kapós, Újvár, Somogyvár, Kák, Szigeth, Tihany, Csesznek, Pannonhalma és más várak fenntartását, amelyeket a török csaknem teljes egészében kifosztott. Ugyanakkor elrendelik, hogy „Ságh, Pászthó, Drégehel, Széchen, Buják, Léva és a többi várakról mindenféle őrség állításával jókor gondoskodjék." De az idézett törvénycikk annak lehetőségét is megadja, hogy ha „a mondott helyek valamelyikét szét kellene rontani, azt idejekorán rombolják szét miután tudniillik ő felségének a kapitánya ebben a dologban pontos vizsgálatot tartott." 80 Ez a végső megoldás Drégely esetében még egyszer felmerül majd. A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy ezekben az években rendszertelenül és esetlegesen biztosították a vár fenntartásának költségeit. Drégely, s a közeli Ság és Érsekújvár együttes számadása szerint 1549 utolsó negyedévében a három várra 2278,- forintot fizettek. 1550-ben ugyanezen várak évi költsége 9811 forint és 80 dénár volt s ez tartalmazta a fizetést, a puska és lőpor vásárlást is. Mind78. Acsády 1.1887. 164-165. p. 79. Szondy György levele, 1968. 80-81. p. 80. Magyar Törvénytár, 1899. 180-181. p.
