Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása

korlattá, amikor ahhoz XIII. Benedek búcsút csatolt az 1720-as években. A barokk jámborság főbb megnyilvánulásai közé a keresztúti ájtatosság is akkor lépett, amikor XIII. Benedek 1726-ban lehetővé tette, hogy az ájtatossághoz rendelt búcsúkat ne csak a ferencrendiek, hanem a világi hívek is elnyerjék.

107 Ilymódon kézenfekvő magyarázati lehetőség a templombúcsú általános vonásainál is a búcsúnyeréssel való összefüggés. Mintha a mind több vendég mind bőségesebb vendéglátása mindnagyobb búcsúkegyelmeket vonna maga után. Erre utal a fentebb idézett különbség a székelyek és az evangélikus szászok templomünnepe között. Itt nem lehet szó etnikus különbségről, hiszen a székhelyekről szóló adatok is csak a gyergyói, csíki katolikusokra vonatkoznak. A vallásos buzgóság indítéka merülhet fel a modvai csángók szabadtéri közös vendégetetésénél is, amikor a búcsútartó falu népe pro108 cesszióval érkezett más falubeli idegeneket lát vendégül. Egyébként Peter Burke nemcsak a templombúcsút, hanem általában a koraújkori Európa vallási ünnepeit inkább kisebbfajta farsangoknak tekinti, mint modern értelemben vett komoly, méltóságteljes rítusoknak.

109 Ennek megfelel, hogy Bárth János a templombúcsúk szakrális jelentőségének, vallásos jellegének háttérbe szorulásában a 15. századot tartja fő időszaknak.

110 De a templombúcsú szokásainál később is tételezhető kapcsolódások a szakralitáshoz, nem kizárólag a katolikus búcsúnyerés indítékával magyarázhatók, hanem a természet közelében élő és a természettől függő parasztság olyan, csökevényeiben fennmaradhatott kulturális mintáival, amelyek a természeti népek műveltéségében még közelebbről kimutathatók. Az archaikus ember számára ugyanis az ünnepi táplálkozás, tánc vagy akár a párkapcsolat is archetipikus jellegű, a vallásos hitvilágba ágyazódó tevékenység.

111 107. Szántó K. 1987. 563. p. - Uő. 1988. 239. p. 108. Bárth J. 1990. 368. p. 109. Burke, P. 1991. 237. p. 110. Bárth J. 1990. 367. p. 111. Eliade, M. 1987. 156-161. p. - Eliade, M. 1993. 50-51. p.