Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása

marad kettő. Az országos megfigyelés szerint a legtöbb búcsút május eleje és október vége között tartják, melyből kiemelkedik a nyári időszak. A Márton-napi 98 templomünnep „fölöttébb kései"-nek számít. Nógrádban viszont a nyár derekáig Szt. Györgytől (IV. 24.) Szt. Jakabig (VII. 25.) - csupán a települések 15 %-a tart búcsút, és még augusztusban is csak alig több, mint további 10 %. Az országos gyakoriságból későiként kieső novemberi vendégségek pedig Nógrádban a legnagyobb arányt (30 %) képviselik. Mindezek mutathatják a nógrádi templombúcsú-időpontok nagyrészt sajátos megoszlását, de véleményünk szerint inkább a téma további kutatására, az országos jellemzéshez az előmunkálatok hiányosságára hívják fel a figyelmet. Összefoglalás Irodalmi adatok és helyszíni gyűjtés alapján a templombúcsú tanulmányunkba foglalt vizsgálata módosítani látszik a magyar néprajzi kutatásban eddig kialakult képet. A témában megjelent legújabb összefoglalás a korábbi leírások summázataként határozottan elválasztja a templombúcsút, a kegyhelyet célzó zarándoklat értelmében vett búcsútól, búcsújárástól.

99 A kétféle szokásnak valóban lényeges elkülönítő jellegzetessége egyfelől a népünnepély jelleg (templombúcsú), másfelől pedig a vezeklés, illetve bűn- és büntetés elengedési funkció (búcsújárás). Ezt részben a népi elnevezések is tükrözik, amikor a templombúcsút vendégség és torkos, sóskás, tökkáposztás vagy durungos, stb. búcsúként különítik el a kegyhelyek búcsúitól. Másrészt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vizsgált szokásokat befolyásoló történelmi folyamatokat, változásokat sem, melyek következtében jelentős mértékben változhatott a két szokástípus kapcsolódása történelmi koronként. Itt fő szempontként a megbocsátott bűnök után maradó ideig való büntetés elengedését jelentő búcsú (indulgentia), mint lelki ajándék és az elnyerését szolgáló eszközök, eljárások jelenléte és jelentősége tekinthető. Még a templombúcsúk behatóbb recens vizsgálata is feltárhat összefüggéseket e téren. Nem elhanyagolható tényező a templombúcsú és a búcsújárás vonatkozásában az egyházi-teológiai jelentés kialakulása sem, mely értelmében, meghatározott feltételek mellett mindkét esetben búcsúkegyelem (indulgentia) nyerhető évszázadok óta, és ez, legalábbis az utóbbi történelmi periódusban egyaránt teljes búcsút jelent. Korábbi évszázadokban valószínűleg a búcsúnyerés mértékében lehetett eltérés, amikor a részleges és a teljes búcsúkiváltság megszerzése kegyhelyhez, templomhoz, és/vagy évi alkalomhoz, változó feltételek mellett volt többé vagy kevésbé biztosítható.

100 97. Ezek közül hét csillagászati és meterológiai értelemben egyaránt téli búcsú. 98. Bárth J. 1990. 367. p. 99. Bálint S. - Barna G. 1994. 295. p. 100. Limbacher G. 1995.