Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása

Szt. Márton nap megtartásánál, a középkori templom pusztulását követően is. Az általános érvényű megállapítás azonban még további kutatásokat igényel. Újabb kérdést jelent a búcsú időpontjánál, ha egy templomnak több védőszentje van, mint ahogy pl. a borszéki (Borsec, Románia) templomot Boldogasszony és Nepomuki Szt. János tiszteletére építették.

90 Több fő titulus esetén hagyományos egyházi szabály szerint, mindet a saját naptári napján külön titulusként kell megünnepelni. Másodrangú titulus társulása esetében csak szerényebb ünneplés valósul meg, nyolcad nélkül.

91 Ennek szellemében például a Pest megyei Kemencén egy évben két vendégséget rendeznek, előbb július első vasárnapján a „kálvária búcsút", majd szeptember 8-án a Kisasszony-napi vendégségei. Mindkét alkalmat nevezik ugyanúgy vendégségnek, mint búcsúnak, sőt „még jobban vendégségnek." A kálvária búcsúra is szokott vendégpap érkezni, s mindkétszer többen szoktak lenni, mint a falu lakossága.

92 Ehhez hasonlóan Érsekvadkerten is tartanak kálvária búcsút a Szt. András napi templombúcsú mellett. Tehát nem kizárt, hogy adott esetben kettős védőszent esetében is, többszöri búcsú valósuljon meg egy évben ugyanazon a helyen. Érdekes helyzetet jelent az is, amikor szomszédos falvak egyszerre tartják a búcsúkat, mint a Gömör megyei Harkácson és Sánkafalán,

93 vagy Nógrád megyében is többfelé (pl. Kis- és Nagybárkányban, Karancsságon és Szalmatercsen). A két falubeli rokonok ekkor valószínűleg kölcsönösen meglátogatták egymást, esetleg évenként felváltva. Külön felmerülő kérdés lehet, hogy a búcsút a felszentelés, illetve titulus napján vagy a hozzá közelebb eső vasárnap szokás-e tartani. Több adat utal rá, hogy régen az ünnepet az alkalom napján tartották.

94 Ennek fontosságára utal egy jászladányi múlt századi hagyomány: itt, „amikor Sarlós Boldogasszony napja megszűnt parancsolt ünnep lenni, az akkori bíró, Cs. J. azzal a kérelemmel fordult az egri érsekhez, hogy az aratási munkára való tekintettel a búcsút ne a napján, (...) hanem a rákövetkező vasárnap tartsák meg. Az érsek ebbe bele is ment. Nem sokkal később Cs. J. megzavarodott, sok csapás érte a családot azután is. A nép között még most is él az a hit, hogy ezeknek a megpróbáltatásoknak oka az, hogy a család őse a búcsút eltette a napjáról, nem ülik meg olyan fénnyel Sarlós Boldogasszony ünnepét, mint azt valamikor tették. Ez a hiedelem olyan hatással volt a család élő tagjaira, hogy nemrégi89. Limbacher G. 1989. 375. p. 90. Szentiváni M. 1986. 116. p. 91. Tower V. 1906. 66-67. p. 92. Adatközlő: Romhányi Sándor, Balassagyarmat. 93. Újváry Z. 1983. 67. p. 94. Réső E. S. 1867. - és erre utaló adatok a mai B.A.Z. megye területéről: Boldogkőújfaluról, Szentsimonból és Szomolyáról, a miskolci HOM Néprajzi Adattárában 4229/11 és 4426/33. ltsz-on - Boldogkőújfaluról Itsz. nélkül Barta J. 1961. márciusi gyűjtése, Szomolyáról pedig Zombor F-né és Csicsly T-né 1984-ből.