Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Limbacher Gábor: A templombúcsú és búcsúszerű ünnepek néhány jellemző vonása

amolyan kölcsönféle volt,

62 másrészt az egyik legjelentősebb reprezentál ás i lehetőségnek számított: fő alkalomnak, amikor a falun kívüliek számára, és egyik legfőbb időpontnak, amikor a falubeliek számára, az eladó lányokat és családjukat a párválasztáshoz a legelőnyösebb, legvonzóbb módon kívánták bemutatni. Ezért különösen az eladó lányok búcsúi előkészületeire fordítottak nagy gondot, de az a legény, akinek még nem volt megfelelő öltözete, szintén a vásárra, illetve a közeli városba ment, hogy a szükséges holmikat megvegye.

63 Utóbb főként ezzel a reprezentációval, falu előtti megmérettetéssel függ össze a búcsúk előtti takarítás, meszelés. Az előző pontban tárgyaltakkal együtt - szakrális jelleg stb. - valószínűleg nem alaptalan a templombúcsú jellegzetességének tartani a „nagy traktát", vendégséget olyan értelemben, hogy annak az egész szokással együtt eredeti értelme, jelentősége mára, elhalványult, elveszett, illetve megváltozott. Ebből fakadhat a templombúcsú ilyen jellege ellen jó ideje küzdő Egyház keserű megítélése: „különösen faluhelyen, a búcsúnap voltaképpen nem az Úrnak és szentjeinek, hanem az ördögnek örömünnepe, mert kevés napja van az évnek, melyen a mértéktelenség, józanság, illem és tisztaság határait jobban és többen túllépnék, mint éppen 'búcsúkor'."

64 A templombúcsú jelentősége, helye az ünnepek között A templombúcsú jelentősége is szétválasztható vallási és egyéb társadalmi vonatkozás szerint. A szokás társadalmi jelentőségét a korábban is említett társadalmi, rokoni kapcsolatok fenntartása, és a párválasztás előbbrevitele

65 adja azzal együtt, hogy mindez ünnepként egész napi evés-ivás és otthoni, illetve báli vigalom során valósul meg, s erre utal az is, hogy a vendégséget rendre nyár végén és ősszel tartják, amikor már a sokadalomhoz szükséges javak rendelkezésre állnak.

66 Hogy a búcsúünnep hagyományosan legfőbb rendszeres alkalma a vendégeskedésnek, a „vendégség" megnevezésen és a vendégek körén kívül az is mutatja, hogy erre a napra többfelé külön búcsús vagy vendéglátó abroszt használtak. 7 Leírások szerint sok helyen, de nemcsak a vendégeskedés révén, hanem egészében is a ünnepek, sőt a nagyünnepek élén tartották számon a templombúcsút, s ez az anyagi ráfordítások alapján is mérhető, mint ahogy ez egy 1837-es erdélyi útleírásból is látszik: „szép helyt fekszik egy kápolnácska búcsújárásokra, melyek Gyergyóban és Csíkban minden faluban évenként nagy veszteséggel, innen szárma62. Martonné H. E. 1991. 29-30. p. - Vendéglátásként a „vendégség" szakrális indítékához ld. Limbacher G. 1991. 301-302. p. 63. Újváry Z. 1981. 68. p. 64. Tower V. 1906. 114. p. 65. Illusztratív példa ehhez: szerelmi ajándék adományozása az ünnepen: Fél. E. 1941b. 255. p. vagy szerelmi vetélkedés búcsúkor: Orbán B. 1869. 57-58. p. 66. Palotay G. 1931.36. p. 67. Csilléry K. MNL „abrosz" szócikk.