Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Lengyel Ágnes: „ Távol az én szülőhazám... " Egy nógrádmegyeri parasztember katonaversei

Átkozza a kezét minden határ vadász. Aki lencsét vet vagy aki borsót kapál. A vacsora bab lesz vagy édes káposzta. „No hát egye meg az aki ezt kiadta." „Szalonna kell nekünk egy fehér czipóval, Utánna meg pirosbor egy nagy pohárral." Este lesz már végre, kigyúlt már a csillag A mi szobánkba is pislog már a villany. Össze ülünk szépen beszélünk a múltról Az otthon maradott czivil boldogságról. Feküdjünk le fiúk szépeket álmodjunk, Almainkban otthon a családba járjunk. A kedves szülőknél legyünk vendégségbe, Együnk s igyunk sokat az egészségükre. Pihennek a fiúk, horkolnak, álmodnak. Álmaikban tényleg odahaza járunk. Óh mily jó azoknak akik otthon vannak, Épp ezért rossz nekünk hármas vadászoknak. Niemirov 941. okt. 28. Haza fele! Nagy sürgés van most a laktanya udvarán Útra készülődnek Mindenszentek napján. Öröm sugárzik ki mindenki szeméből Egy nagy kő esett le mindnyájuk szivéről. Eljött az utolsó nap is valahára Készen áll a század vár az indulásra Nagy út van előttünk de oda se neki A szülőhazáját mindenki szereti. Elfújták az imát, indul az eleje Magyar nóta szóval van a város tele Vígan menetelnek a magyar vitézek Világ négy sarkáról viszhangzik az ének „Isten már veletek nemirovi lányok Mert én tihozzátok több este nem járok. Feledjétek el a hármas vadászokat, +Nemsokára otthon öleljük, babánkat. Kitódul a város apraja és nagyja Hármas vadászokat mindenki sajnálja. Elhagyták a várost már jó messze járnak Nincsen sehol párja a hármas vadásznak. Niemirov 941. okt. 31.