Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Lengyel Ágnes: „ Távol az én szülőhazám... " Egy nógrádmegyeri parasztember katonaversei

Talán, mikor a hó leesik a földre. Én is ölelhetlek téged a keblemre. Akkor leszek ámbár csak igazi boldog, Ha ajkamat éri a te forró csókod. Már többet nem írok, mert álmos a szemem, De azért fényképed mégis előveszem. Helyetted csak sajnos ezt csókolhatom meg. Áldjon meg az Isten, veszélytől óvjon meg. Egy forró hű imát küldök égbe érted. Istent arra kérem, hogy lássalak téged. Lassan elszendergek, lezárom szememet, Piroslik a hajnal, mire felébredek. (Niemirov 941. IX. 30.) Messze, messze, idegenben de sok kislányt láttam Amióta távol tőled a világot jártam. Akadt köztük szőke, barna, karcsú talán szép is De a szívem csak azt súgja, külömb vagy Te mégis. 5. Sokközül egy Irta: Repcsák István Valahol Oroszországba, Egy helyes kis városkába, Van egy kis ház jaj de magány. Abba lakik egy szép kislány. A ház előtt nincsen kiskert. Az udvarán a gaz felvert. Mégis kedves e ház nékem. Minden este felkeresem. Nem lészen ez mindig magány. Majd lessz itt még kert és virág. Meleg tűzhely a szobában. Mi ketten egymás karjában. (Niemirov 941. okt. 1.) 6. Október elseje Irta: Repcsák István Október elseje van ma. A páromnak neve napja. Nálam nélkül hogy tarthatja? Ha távol van Pityukája. Nem jó ünnep az ily név nap. Ha a párok külön vannak. Lehet, hogy a következő Névnap is meg keresztelő (Niemirov 941. okt. 1.) Nincs tavasz, nincs nyár, piros rózsa nélkül Az igazi szerelem nincs ölelés nélkül. Nem volt tél, nem is lessz havaseső nélkül Az igazi szerelem nem lehet csók nélkül. 7. Mit susog a Dnyeszter írta: Repcsák István Dnyeszter folyó partján későn alkonyatkor Egyedül sétálni nem is jó olyankor. Mindenütt csend honol, csak a víz susogja Vigyázz be ne kerülj egy lány hálójában. Én annak ideén a víznek nem hittem Minden alkonyatkor ide ki sihettem. Nap, nap után így ment, míg egy alkalomkor Sétáltam s előttem megmozdult egy bokor. Kissé megrezzentem, erre nem számítám Kiugrott elibém egy bájos kisleány. Arcza olyan szép volt mint a nyíló rózsa Szép csevegő hanggal O meg is szólíta. Hová mégy jó fiú ilyenkor egy magad? Nem tudod te áztat, hogy itt sok baj akad. Mikor ezt mondotta, féltem is meg nem is. Hogy ily bátran tőlem ezt hogy kérdezheti. De a bátorságom, mint férfihez illőn Hamar vissza szállott nem kellett nagy idő Hogy kérdezheted ezt Föld legszebb leánya? Te vagy Ukrajnának legszebb violája.