Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1996 - 3. (Balassagyarmat, 1997)

Zólyomi József: A Nógrád megyei parasztság lakástextíliái 1700 - 1960. II. Lepedők

uyujtoutjainKon rigyeiemmei KisenuK a regi stílusú es a csaK szaoaarajzu niinzéssel díszített lepedők arányát. Megállapíthattuk, hogy az utóbbiak száma, még az 1940-es években is, jóval alacsonyabb volt a fehér hímzéssel, illetve a szőtteshímmel díszített lepedőknél. Szőttes ° Történeti áttekintésünkben már említettük, hogy a lepedő szőtteshímmel történő díszítésére Orhalom és környékéről, a Karancs vidékéről vannak adataink az 1860-as évekből. A függelékben közölt térkép alapján pedig arról tájékozódhatunk, hogy mely falvak használták a lepedőn a szőtteshímet már a 19. század második felében, és mely települések csak a századforduló táján kezdték alkalmazni ezt sajátos díszítési módot. A levéltári források, a rendelkezésünkre álló tárgyi gyűjtemény alapján sajnos nem tudjuk, hogy a lepedő szőtteshímmel történő díszítése mikor alakulhatott ki. Még csak nem is sejtjük, hogy a forrásainkban gyakran emlegetett varrott (hímzett) lepedőkkel egy időben használhattak-e szőtteshímmel díszített lepedőt a 19. század közepe előtti évtizedekben. Bizonytalanok vagyunk annak megítélésében is, hogy a 19. század közepéig a viszonylag nagyszámban működő takácsműhelyekben készülhetett-e cifra lepedő a parasztság számára, hiszen takács szőtte díszített lepedő - ha volt ilyen - egy darab sem maradt ránk. A 19. század második felében, századunk első évtizedeiben, a megyében dolgozó néhány takács hímmel díszített lepedőt nem készített. A századfordulótól a második világháborúig a megye egyes vidékeit felkereső jászberényi takács - a dunnán, a párnán, a derékaljon kívül - még abroszokat árult termékeiből. Az abrosz két keskenyebb oldalát sávoly szövéssel (piros vagy kék színű) eltérő szélességű csíkokkal díszítette. Azonos abroszokat találtunk Diósjenőn, Nógrádon, Borsosberényben melyeket a váci takácsoktól vásároltak. A megyében dolgozó takácsok a 18. században és a 19. század első felében - mint erre forrásaink utalnak -, szintén stráfos (csíkos) mintázatú abroszokat szőttek. Ennek ismeretében nem vállalkozhatunk annak kinyomozására, hogy Orhalom környékén, a Karancs falvaiban lakó parasztság - ahol az eddigi ismereteink szerint a szőtteshímet legkorábban használták a lepedő díszítésére - milyen látott példák alapján kezdte alkalmazni a lepedőkön a lépett, a szedettes mintákat már a 19. század 70-80-as éveiben, amelyet a fennmaradt tárgyi emlékek bizonyítanak. Szőtteshímmel csak a lepedő fő díszítménye készült, a többi részére általában régi stílusú hímzést tettek. A lepedőbe beleszőtték vagy külön készítették el a lepedőhímet, amelyet utólag varrtak a vászonhoz (18, 35. kép). A fő díszítmény meghatározó szine a piros, melyhez kísérőszínként kéket, a századfordulótól további színeket használtak. Orhalom környékén, a Karancs falvaiban színes (zöld, lila) vastag gyapjúszál (belinér szőr, cinulkaszőr) beszövéssel is mintáztak. Ezzel készült a tollyúseprű, a görbike, a szivecskés, a korona, a csillagrózsa, a gyertyatartó minta. A leghíresebb mintának a százszálas nagy piros rózsát tartották, a beleszőtt csíkokat siflisnek nevezték. Béren a malomkalácsos, Ságújfaluban a kakasos, Szentén a kacsaszáj, a makkos, a györgyina, a szakajtott rózsa,